Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

volt egy szinten: 400 forint, valamint 133 forint lakáspénz. Az első vícer fiscalis 333, a második és harmadik 233 forint fizetést kapott, amelyhez már nem jár lakáspénz. A pesti járásbeli esküdt (Iurassor processus Pestiensis) 100 forint fizetést és 33 forint lakáspénzt, a tíz többi esküdt ugyanennyi fizetést, de csak 25 forint lakáspénzt vehetett fel évente munkájáért. A három járási adószedő (particularis perceptor) fizetése 200—200 forint, amelyhez nem járul lakáspénz. A főbiztos (primarius commissarius) fizetése annyi, mint az első aljegyzőé — 300 forint —, azzal a különbséggel, hogy nem jár neki lakáspénz. Helyettese (adiunctus) fele annyit kap, vagyis 150 forintot. A megye területén működő öt szerződéses biztos ugyanannyi fizetésben részesül, mint a főbiztos adjunktusa, vagyis 150 forint az évi honorárium. Ez a forrás nem árulja el, de máshonnan megállapítható, hogy ez az öt „contractionalis commissarius" a következő Pest megyei helyeken működött: Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Soroksár és a pilisi járás területén. A váci járás „transennalis" biztosa, valamint az utak és töltések biztosa (viarum et aggerum commissarius) 150—150 forint, hat írnok 100—100 forint fizetést kapott. A jegyzékünkben „locumtenens" néven felvett tisztviselő — későbbi fizetési jegyzékekkel összevetve — azonosnak látszik a magyar nyelvű forrásokban „udvari kapitány"-nak nevezett tiszttel. Az ő fizetése 1777 és 1802 között 219 forint. A megye mérnöke (ordinarius geometra) évi 400 forint fizetést vett fel munkájáért, ugyanannyit mint az első fiskális vagy a másodalispán, de azzal a különbséggel, hogy a mérnöknek nem járt külön lakáspénz, mint az előbbieknek. Helyettese a fizetése felét kapta, ugyancsak lakáspénz nélkül. A megyei orvos (physicus) fizetése 500 forint, továbbá 50 forint lakáspénz, a központi sebész (chyrurgus centralis) azonban csak 50 forint rendszeres évi fizetést vett fel. Nyilván minden egyes beavatkozásért külön-külön honoráriumot kapott, ez a vármegyei hatóság által megállapított „systhematisált" fizetés csak bizonyos alapot jelentett. A járásokban működő sebészek 222—222 forint fizetésben részesültek, vagyis a központi kirurgus fizetésének több, mint négyszeresét állapítja meg az ő fizetésük gyanánt a vármegye. További kutatást igényelne annak a kiderítése, hogy miért volt ez így. Csak arra lehet gondolni, hogy a központi kirurgusnak olyan állandó jövedelmet biztosító egyéb bevételi forrása is volt, aminővel a vidéken dolgozó kollégái nem rendelkeztek. A megyei központi bába (obstetrix) 25, a járásokban működő bábák 150—150 forint fizetést kaptak — tehát hasonlóan a sebészhez, a központban levő csak töredékét vette fel a vidéki járások székhelyein működő bábák rendszeres fizetésének. A magyarázat itt is csak az lehet, mint a sebészek esetében. A főbiztos mellé beosztott tizenkét lovaskatona, fejenként 108 forint fizetést és 60 forint lakáspénzt vett fel. Az első alispán, a főjegyző és a szolgabírák mellé beosztott lovaskatonák ugyanennyi fizetést kapnak, de utóbbiak lakáspénz nélkül. A tömlöctartó (börtönőr) 122, helyet384