Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407
ugyanakkor kibontakozó infláció miatt vált szükségessé az újból való limitálás. : Az 1806. évi szabályozásnak az az érdekessége, bogy Pest és Buda városokon kívül a Budával szomszédos Szentendre, Óbuda, Tétény és Promontorium (Budafok) helységekre nézve is megállapította a szőlőmunkás napszámbért, éspedig a két fővárossal teljesen egy szinten tartva a béreket. Eszerint a nyitó, venyigekötöző, karóverő, gyomláló és kötöző 24—24 krajcárt kap, a venyigeszedő és karókiosztó pedig 18—18 krajcárt. Ennyit kaptak tehát azok a szőlőmunkások zömét kitevő dolgozók, akiknek nincs szükségük e művelet elvégzéséhez sok éves tapasztalatra és nagy szakértelemre. Az utóbbiak, mint bujtást (homlítást) végzők, többet kaptak, nevezetesen Szent György napig (ápr. 24.) 36 krajcárt, azon túl 39 krajcárt. Ez a munka — Schams szerint — gyakorlott kezet kíván és sok éves tapasztalatot, nem is szabad asszonyokra bízni, bár a szőlőművelés többi ágában ők is tevékenyen részt vesznek. 13 Ugyancsak magasabb bért kap a szőlőmunkás a legnehezebb testi munkát igénylő kapálásért. Mint köztudomású, a szőlőt évente többször meg kell kapálni, de legalább négyszer. Schams szerint Budán négy héttel bujtás után, vagyis április közepén szoktak először kapálni, majd ezt szüretig háromszor meg kell ismételni, attól függően, hogy a talaj keménysége vagy a tőke körül kinövő burján mennyi kapálást tesz szükségessé. Az első kapálás a legnehezebb, hiszen akkor kell a földet feltörni, ezért annak a napszámbére 39 krajcár, a többié, a könnyebb munkát kívánó további kapálásé 33 krajcár. A trágya- és földhordók 27 krajcárt, a kőszedők és kihordok 18 krajcárt kaptak. A „gödör behúzás" kifejezésen alighanem a fedést kell érteni, vagyis a szőlőtőkének ősszel a hideg ellen való földelését, hiszen ez utóbbi kifejezés (fedés) ebben a limitálásban nem fordul elő, mint a többiben, viszont az itt alkalmazott kifejezést máshol nem találjuk. Ennél a munkanemnél különbséget tett a limitáció aszerint hogy asszony vagy férfi végezte, az asszony ugyanis 24 krajcárt, a férfi 30 krajcárt kapott ezért a munkáért napszámban. Itt érdekes megjegyezni, hogy amíg a korábbi limitálás a környékbeli helységekben a pestivel és budaival teljesen azonos napszámbéreket állapított meg, ebben — a pilisi járás községei esetében — alacsonyabb a napszám. Ott minden egyes munkanemet végzők 3—3 krajcárral kevesebbet kapnak, mint a két városban dolgozók. Az eddig tárgyalt szőlőmunkás-limitációk nem adtak felvilágosítást arra nézve, hogy ezek a munkabérek élelmezéssel (tartással) vagy anélkül értendők-e. A szakirodalom adatai alapján úgy látszik, hogy tartás nélkül. A XVIII. század végén ugyanis — Dvihally megállapítása szerint — a napszámosok nem vették igénybe az élelmezést, hanem úgy alkudtak meg a gazdával, hogy maguk gondoskodnak élelemről, csak kenyeret kapnak. Szokássá vált az is, hogy a napszámon felül minden munkás, mindennap kb. másfél meszely, azaz félliter bort is kapott a gazdától, így azután nap közben nem is állt másból a táplálékuk, mint kenyérből és fél liternyi borból, csak este otthon ettek meleg ételt. 14 367"
