Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

homlítók ........ ; 17 kr :'•• trágyahordók 10 „ nyitók 14 „ metszők 17 „ kapások 17 „ kötözők és karózók 10 „ venyigekötözők 10 „ szedők 9 ,, puttonyosok és csomoszlók 12 ,, fedők 14 „ Ebben a felsorolásban tizenkét féle munkás nevét találjuk, ami persze nem jelenti azt, hogy ugyanaz a személy nem végezhetett az évszaknak megfelelően más és más munkát, pl. tavasszal nyitott, ősszel fedett (az előbbi a szőlőtőkének a téli fagy elleni védekezésül földdel való befedését, az utóbbi a föld eltávolítását jelenti). A homlító a szőlőszaporításnak egyik válfaját végezte, amelyet szoktak döntésnek is nevezni.

11 A nyitás megtörténte után jöttek a metszők, akik a tőkét megmetszették, csak a venyigéktől lecsonkított csapokat hagytak meg, amikből azután a termő vesszők kinőhettek. A megmetszett venyige mellé karót vertek le a karózók és a venyigét ehhez kötötték (ezt a műveletet, mint a jegyzékből kitűnik, ugyanaz a személy végezte). A szedők a szüret alkalmával kacorral levágták a fürtöket és puttonyba tették. A puttonyt a puttonyosok és csomoszlók a kádakhoz vagy préshez vitték, ott a taposókádban lápibothoz hasonló háromujjú „csömöszlő"vel csömöszölték vagy „dürückölték", utána ritkaszövésű kenderzsákba töltve a kád fenekén mezitláb megtaposták.

12 Amint az 1788. évi szabályozásból kitűnik, a legmagasabb napszámbért a szakértelmet igénylő mesterségek végzői (homlítók, metszők) vagy a nehezebb testi munkát végzők (kapások) kapták, a nyitók és fedők valamivel kevesebbet, a többiek pedig még ennél is kevesebbet. Ha összevetjük a szőlőmunkások bérlimitálását az ugyanez évből való mezei munkás limitációval, kitűnik, hogy a szőlőmunkások kevesebbet kaptak az előbbieknél. Ugyanez évben a kaszás 24 krajcárt kapott egy napi munkabér fejében, s még a legkevésbé megfizetett gyűjtő is 14 krajcárt, vagyis majdnem annyit, mint a szőlőmunkások legjobban megfizetett csoportja, a homlítók és metszők. 1788-ban, a fent tárgyalt bériimitáció évében, a disznóhús fontja 5 krajcár. A trágyahordók, kötözők, karózók napszámbéréért tehát két font disznóhúst lehetett vásárolni (1,2 kg), a nagyobb szakértelmet igénylő kategóriákba tartozók (homlítók, metszők), vagy a legnehezebb testi munkások (kapások) napszámbéréért —17 krajcárért — nem egészen három és fél font disznóhúst kaphattak a pesti piacon. Ez után a szabályozás után csaknem húsz évig, 1805-ig nem áll rendelkezésre újabb bérszabályozás. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem merült fel a változtatás szükségessége, amint az ugyanezen bériimitációs jegyzőkönyvekben tárgyalt kaszások, boglyarakók és petrencehordók bére is változatlanul 17 krajcár (tartással), illetve 24 krajcár (tartás nélkül) napszámbér. Csak az 1805. évi drágaság és az 366