Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

Lássuk most már az egyes pesti és budai foglalkozási ágak napszámbér adatait úgy, amint azok a hatósági limitációs jegyzőkönyvek alapján rekonstruálhatók. Szőlőmunkások A két város, de különösen Buda lakosságának igen tekintélyes hányada foglalkozott szőlő- és bortermeléssel, akár mint kisebb-nagyobb föld birtokosa, akár mint más földjén dolgozó idény- vagy állandó munkás. Minket most csak az utóbbiak érdekelnek, vagyis azok, akik másnak a földjén bérért dolgoztak. Az egykorú irodalom tájékoztatása szerint „kevés az olyan budai polgár, akinek szőlője nincs" (Bél Mátyás), s „Buda lakosságának jelentős része a szőlőkapások adófizető osztályából áll, akiknek amellett hogy maguknak is van egy kevés saját szőlőjük, a szőlőkben végzett napszámos munkából élnek" (Schams). Fényes Elek szerint Budán van Magyarország legnagyobb kiterjedésű szőlőhegye és a szőlőművelés a város lakosságának „fő s csaknem kirekesztő életmódját teszi".

7 A legjobb minőségű borok a Sashegyen (Adlerberg), Sasadon (Burgerberg), Gellérthegyen (Blocksberg) és Farkasvölgyben (Wolfsthal) termettek, az itt szüretelt bor állítólag vetekedett a legjobb francia borokkal. A pesti oldalon is volt jócskán szőlő, különösen Kőbányán. A termelés arányainak bemutatására azt az 1840 körüli adatot iktatjuk ide, hogy Budán 5334 hold, Pesten pedig 1268 és fél hold volt szőlővel beültetve.

8 Ez a város összterületének Budán kb. 40 %-a, míg ugyancsak kb. 40 %-ot foglalt el az erdő és mintegy 20 %-ot a beépített terület és a szántóföld, illetve rét. Pesten a szőlőterület jóval kisebb abszolút számban is, mint Budán, százalékos arányban kifejezve pedig még sokkal kisebb (mindössze 6 %). A szakirodalom megállapítása szerint Budán a lakosságnak körülbelül kétharmada űzte fő foglalkozásként a szőlőművelést, ennyiben tehát korrigálni kell az egykorú irodalomnak bizonyára túlzó megállapítását a „fő és csaknem kirekesztő" foglalkozásként való szőlőművelésről. Ez azt jelenti, hogy Budán is, Pesten is ezrek foglalkoztak vele. Budának ugyanis 1835-ben (Fényes Elek szerint) 29 704, Pestnek pedig 66 788 lakosa volt. Hacsak egészen hozzávetőleges és durva számvetést csinálunk, akkor sem lehet túlzás azt mondani, hogy Budán körülbelül 15—20 000, Pesten pedig 5—6000 ember dolgozott — többnyire bérmunkásként — a szőlőkben. A napszámosok kora tavasztól, legalábbis György napjától (ápr. 24.) őszig, Mihály napjáig (szept. 29.) szegődtek el a szőlősgazdához. Az ügyesebbek vincellérként, a kevésbé élelmesek vagy ügyesek mint kapások, karózók, kötözők, kerülők, csőszök. Utóbbiaknak a jövedelme természetesen alacsonyabb a vincellérekénél.

9 A vizsgált korszakot valamivel megelőző időben, 1788-ban az alábbiakban szabályozta a vármegyei hatóság a szőlőkben dolgozók napszámbérét:

10 365