Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

változás azonban nemcsak mennyiségi volt. Nemcsak a vásárlók számát kellett szaporítani hanem olyan lehetőségeket kellett teremteni, amelynek segítségével nagy árumennyiségek cserélhettek gazdát. Erre szolgált az általában két hétig tartó „sokadalom" (congregaüo), az „országos vásár" (nundine, fórum annuale). Az országos vásár célkitűzését és jelentőségét mutatja, hogy a későbbi fejlődés során, amikor a városokban a kereskedelmet korlátok közé kezdték szorítani, az országos vásárokra a korlátozások nem vonatkoztak.

135 Az országos vásárok engedélyezésénél még más fontos jelenségeket is megfigyelhetünk. A királyi oklevelek egy része Budára hivatkozik, s ez mutat rá arra, hogy a magyar városfejlődésen belül bizonyos változás következett be. A XIII. századi privilégiumok többsége Fehérvár kiváltságainak használatát engedélyezte az új városok részére. Utoljára 1355ben fordul elő a „fehérvári jog" említése, Óbuda megosztásakor,

136 de a vásárprivilégiumok 1347-től kezdve általában Budára hivatkoznak. Buda az ország első városává vált, szervezete és kereskedelmi szokásai jobban megfeleltek az idők követelményének mint Fehérváréi, ahol a polgárság érvényesülését az egyházi testület szerzett joga akadályozta meg. A négy legkorábban engedélyezett országos vásár közül három zárt időbeli egységet alkot. Pozsonyban ugyanis augusztus 3 és 17., Fehérvárott augusztus 14. és 28., Budán szeptember 1. és 15. között tartották meg az országos vásárt, s így a nyugat felől Bécsen át vagy Szilézia felől a Morva völgyén Magyarországra jövő kerskedő hat héten át vásárról vásárra járva adhatta el áruját. A vásárok egymásutánja nemcsak nyugati hatásra mutat,

137 hanem arra is, hogy milyen mértékben változott meg 150 év leforgása alatt a magyar külkereskedelem iránya. A kereskedőket nyugat felől várták a XIV. század első felében és a vásárok idejének megállapításával lehetővé tették számukra, hogy aratás után, de még kedvező időjárási viszonyok között Budáig haladva helyezzék el portékájukat. A sorrendből egyedül Sopron Margit-napi (jún. 13.) vására maradt ki, de a soproni országos vásár a határmenti magyar—osztrák kereskedelem lebonyolítására volt hivatott. Erre a tényre az engedélyező okirat is utal,

138 és legújabban Mollay mutatta ki, hogy mind a Margit-napi, mind az 1371-ben engedélyezett Erzsébet-napi (nov. 19.) vásár a sókereskedelemmel függött össze. Ugyancsak Mollay hívta fel a figyelmet arra, hogy 1346-tól kezdve a bécsújhelyi vásár is a sopronihoz igazodott.

139 Nyilván ugyanígy különleges helyzete volt Kassának is, amely nem a Duna menti kereskedelmi útvonalon feküdt, hanem a lengyel kereskedelemhez kapcsolódott.

140 Az országos vásárok engedélyezésének sorrendjéből következik, hogy a XIV. század első felében Buda, Fehérvár, Sopron, Pozsony és Kassa játszotta a legnagyobb szerepet a magyar kereskedelemben. Ezek a városok voltak képesek arra, hogy a fejlődés második lépését is megtegyék és közvetlen gazdasági körzetük kialakítása után a távolsági kereskedelembe is bekapcsolódjanak. A régi nagy kerskedelmi centrumok szerepének megszűnésére mutat, hogy Esztergom, Óbuda, sőt Pest 3* 35