Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Pálvölgyi Endre: Főúri és klerikális összefogás II. József könyvtári intézkedései ellen : Zichy Miklósné könyvhagyatéka és a kiscelli trinitárius kolostor könyvtára = Ralliement des cercles aristocratiques et cléricaux contre les mesures prises par Joseph II concernant les bibliotheques : la bibliotheque léguée par Madame Miklós Zichy et celle du monastere trinitaire a Kiscell 343-362

Pest megyei alispán, tagja kamarai részről Majthényi Imre, az óbudai kamarai uradalom prefektusa és Rácz Tamás, a budai harmincadhivatal ellenőre volt.

49 A munka megkezdését a kamarai biztos, Majthényi Imre távolmaradása hónapokig késleltette. Majthényi késését először azzal indokolta, hogy Komáromnál nem tudott átkelni a befagyott Dunán.

50

" December 25-én végre átkerült Keszegfalvára és kilátásba helyezte gyors csatlakozását a bizottság többi tagjához. ígéretét azonban nem tudta betartani, mivel közben megbetegedett.

51 így azután Xaczkovics még 1784. január 11-én is azt volt kénytelen jelenteni a helytartótanácsnak, hogy a bizottság nem kezdhette meg munkáját. Ezért sürgős jelentést kért Majthényi egészségi állapotáról és javasolta, hogy helyette más kamarai biztost jelöljenek ki.

52 A helytartótanács Iyaczkovics levelét a kamarához továbbította,

53 ez pedig Lányi József jogügyigazgatósági helyettes igazgatótól kért jelentést, és ennek megtörténtét január 20-án közölte a helytartótanáccsal.

54 Irányi január 13-án a pozsonyi kincstárnoknál érdeklődött Majthényi hogylétéről és arról, mikorra várható felépülése. A betegség elhúzódása esetére Majláth Györgyöt, az óbudai kamarai uradalom fiskálisát javasolta helyettesül.

55 A kincstár január 17-én felszólította Majthényit, hogy munkáját haladéktalanul kezdje meg, ha pedig erre képtelen, jelentse.

66 Ennek a felszólít ásnak végre eleget tett Majthényi, és a bizottság február 1-én megkezdte munkáját. Iyaczkovics március 5-én már azt jelenthette a helytartótanácsnak, hogy az óbudai trinitárius rend vagyonát zár alá vették,

57 a templom és a kolostor berendezését leltárba foglalták,

58 és elkészítették a könyvtár már említett katalógusát is.

59 Ez a. könyveket szakszerinti csoportosításban sorolja fel, szakcsoportjai a következők: „Theologi", „Juristae et canonistae", „Philosophi", „Concionatores et ascetae", „Historici et miscellanei". Az egyes szakokon belül minden rendszer nélkül sorakoznak a címek, a szerző neve és a mű címe után csak a kötetszám és a formátum megjelölésével. A kiadás helyét és évét nem jelölték meg, a címet sem mindig a könyv nyelvén írták le, sok esetben latinul közlik, tekintet nélkül az eredeti nyelvre. A jegyzék végén 45 olyan mű leírása következik, amely használatra egyes szerzeteseknél volt. Természetesen ezek a könyvek is a könyvtár állományába tartoztak, amint ez világosan kitűnik magából a katalógusból, amely az egyes szerzeteseknél levő könyvek felsorolását a következőképpen vezeti be: „Accedunt libri, quos religiosi ex bibliotheca habent pro suo usu erga reversâtes, quos emigraturi restituent."

60 Ugyanezt írja Iyaczkovics is: „Iyibrorum in bibliotheca partim, partim in cellis individuorum ad eandem bibliothecam comunium pertinentium adnectitur catalogus hie sub no. 20. "

61 Az a tény, hogy ezeket a könyveket a szerzetesek továbbra i& használhatták, teljes mértékben összhangban áll az általános gyakorlattal. Már az 1773. évi szeptember 19-én kelt udvari kamarai dekrétum engedélyezte, hogy a rendtagok a náluk levő könyveket a könyvtár zár alá vétele után továbbra is maguknál tarthassák. Ezt ismételte meg az osztrák udvari kancellária 1782. január 27-i, Alsó-Ausztriára vonatkozó 348