Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Pálvölgyi Endre: Főúri és klerikális összefogás II. József könyvtári intézkedései ellen : Zichy Miklósné könyvhagyatéka és a kiscelli trinitárius kolostor könyvtára = Ralliement des cercles aristocratiques et cléricaux contre les mesures prises par Joseph II concernant les bibliotheques : la bibliotheque léguée par Madame Miklós Zichy et celle du monastere trinitaire a Kiscell 343-362

dekrétuma, majd az ennek alapján készült február 1-i, az összes kormányszékeknek szóló körlevele,

62 és végül így intézkedett az 1782. január 12-i császári rescriptum is.

63 A rendtagok saját könyveit illetően ugyancsak történt intézkedés. Ezekről a szerzeteseknek egyéni inventáriümokat kellett készíteniük, és távozásukkor csak az ebben feltüntetett könyveket vihették magukkal.

64 Ezeket az egyéni leltárakat a rendelkezésnek megfelelően a kiscelli kolostorban is elkészítették.

65 A kolostor berendezését 1784. július 5. és 10. között nyilvános árverésen kiárusították.

66 A könyveket természetesen nem bocsátották áruba, ezek sorsáról a császári és kormányszéki rendelkezések külön intézkedtek: a feloszlatott kolostorok és rendházak könyveiről katalógust készítettek, a katalógus alapján az Egyetemi Könyvtár kiválasztotta az általa igényelt könyveket, a fennmaradókat az akadémiák, líceumok és gimnáziumok között szétosztották, a feleslegesnek minősített anyagot pedig elárverezték.

67 Ha a kiscelli kolostor könyvei nem is kerültek eladásra, a szekrény, amelyben elhelyezést nyertek, igen. A könyvszekrényt, „grosser Bücher Kasten aus der Bibliothek", az árverési jegyzék szerint 14 forintért vásárolták meg a budai franciskánusok.

68 Különös, hogy a szekrényt nem a kolostor berendezési tárgyaival együtt adták el, hanem csaknem egy esztendővel később, az 1785. április 15-én, 16-án és 18-án megtartott templomi berendezés árverése alkalmával,

69 holott nyilvánvaló, hogy a szekrény is a kolostor berendezéséhez tartozott. Ennek magyarázata nem lehet más, csak az, hogy a kolostori árverés lefolytatása idején (1784 júliusában) a könyveket még nem szállították el s ezért a szekrényre még szükség volt. A vonatkozó iratanyagból valóban kitűnik, hogy a kolostori könyvek elszállítása mindig újabb és újabb akadályokba ütközött. Időrendben először az anyagi eszközök hiánya okozott késedelmet. Pray György, az Egyetemi Könyvtár prefektusa már 1784. november elején elérkezettnek látta az időt a könyvek elszállítására, s ezért azzal a kéréssel fordult az egyetemi Senatushoz,

70 hogy az a szállítással kapcsolatos összeg kiutalásáról gondoskodjék. A Senatus november 18-án a kérést a helytartótanácshoz továbbította, hozzáfűzve, hogy az ilyen kiadások fedezésére szolgáló un. cassa reparationumban egyáltalán nincs már pénz, és ezért a Senatus, ha a helytartótanács másként nem intézkedik, a szállítást a Könyvtár költségére fogja elvégeztetni.

71 A helytartótanács erre nem adott engedélyt, előbb részletes kimutatást kért a várható költségekről.

72 A Senatus ekkor Prayhoz fordult, arra hivatkozva, hogy ő ismeri legjobban a körülményeket és az elszállításra váró könyvek mennyiségét. Pray azon a nézeten volt, hogy a felmerülő költségeket előre nem lehet meghatározni. A Senatus Pray érvelését magáévá tette és a helytartótanácstól egy kisebb összeg kiutalását kérte, utólagos elszámolásra.

73 A helytartótanács viszont á kamarához fordult és 1785. január 3-án 50 forint kiutalását kérte Pray számára.

74 A kamara január 18-i ülésén foglalkozott az egyházügyi bizottság kérésével,

75 a pénzt azonban nem Utalta ki, ehelyett január 31-én visszaírt a helytartótanács349