Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

kus manufaktúrák alaptípusához sorolhatók. (A Bakái—Zsuppán-féle manufaktúra pl. 1787-ben rokonszakmájú munkásokat, szövőket, posztónyírókat, posztófestőt és fonónőket alkalmazott. A Valero-manufaktúrában az ugyanebben az évben alkalmazott fonómester, szövőmesterek, szövősegédek stb. szintén hasonló szakmájú munkások voltak.) A manufaktúráknak a fenti szempontból való osztályozása azért is nehéz, mert a marxi kategóriák inkább a céhes eredetű és a még kezdetleges manufaktúratípusoknál ismerhetők jól fel. Céhes eredetű manufaktúra pedig — amint láttuk — kevés volt a három városban, és a kialakult manufaktúrák inkább az érettebb típushoz tartoztak. * Az 1790-es esztendő, II. József uralkodásának vége, a pesti, budai és óbudai manufaktúrák fejlődésében is egy különálló szakaszt zár le. Fejtegetéseink során kb. eddig az időpontig vizsgáltuk az egyes manufaktúrák sorsát és az azokat kialakító körülményeket. Amennyiben az 1790 előtti fejlődés megvilágításához szükség volt, annyiban kitértünk az 1790 utáni fejlődés egyes részleteire is. Munkánkban a pesti> budai és óbudai manufaktúra-ipar kifejlődésével kapcsolatban II. József kora különleges hangsúlyt és jelentőséget kapott. Valóban, amint ezt már hangsúlyoztuk, hazánkban, s így PestBudán is, egy olyan manufaktúra-korszak, amelyben üzemek nagyobb számú és rendszeres megjelenésével számolhatunk, csupán II. József idején kezdődött el. Kifejtettük azt, hogy milyen körülmények okozták II. József alatt a manufaktúrák fejlődésében tapasztalható komoly lendületet. Ezek közül a gazdasági fejlődés, a kereskedelmi tőke bizonyos mértékű felhalmozódása, az ipar fejlődése, Pest, Buda és Óbuda selyemgyűjtő központtá válása olyan tényezők, amelyek II. József uralkodásának a tőkés ipar fejlődése szempontjából különösebb jelentőséget nem kölcsönöznek. Ezek a tényezők akkor is hatottak volna, ha történetesen 1780 és 1790 között nem II. József, történetünkben speciálisnak ismert rendszere lett volna uralmon. Van azonban olyan tényező is, amely a fenti törvényszerűségektől függetlenül hatott az ipari fejlődésre. S ez II. József rendszerével, illetve az ő személyével kapcsolatos, gazdasági politikájának meglehetősen bonyolult, nem könnyen érthető hatása. Arról van szó tehát, hogy bár II. József gazdasági politikája külső megnyilvánulásaiban, a felsőbb rendeletekben, a vámkérdés szabályozásában nem hozott semmi újat és jobbat a Mária Terézia-féle politikához képest, II. József magatartásában mégis volt valami, ami a tőkés ipar fejlődésében újat hozott, nagyobb lendület okozója lett. Másképp nem érthető meg az, hogy a 80-as években Pesten több mint 10, Budán 4, Óbudán szintén 4 manufaktúra keletkezett és működött, szemben az előző korszak jelentéktelen eredményeivel. Az, hogy mennyire II. József korához kapcsolódik ez a lendület, jól megmutatkozik abban, hogy a rendszer bukásával a manufaktúrák alapításának lendülete is megtört. A II. József korában tapasztalható vállalkozási kedv jóval nagyobb volt annál, mint 333