Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

jövedelmet, mivel Magyarországba való jövetelük előtt többre volt kilátásuk. Kzért el akarták hagyni a manufaktúrát.

257 A manufaktúrák munkásait a céhes iparban kialakult gyakorlat szerint szintén mestereknek, segédeknek, legényeknek nevezték. Új munkáskategória a betanított munkások (fonónők, gombolyítók, motollázók stb.) változatos csoportja. Utóbbi kialakulása a manufaktúra megjelenésével függ össze. A manufaktúra jellegzetességei közé tartozik ezenkívül a női munkaerő nagyobb mérvű alkalmazása. FŐleg a betanított munkások kerültek ki nagyobb számmal a nők közül. A pesti, budai és óbudai manufaktúrák mint manufaktúra-típusok A manufaktúrákról rajzolt kép teljessége, azonkívül a hazai fejlődésnek az általános történeti fejlődés kereteibe való beillesztése céljából szükségesnek látszik annak a megvizsgálása, hogy a három városban kialakult üzemek a manufaktúráknak a történelem folyamán kialakult melyik típusához tartoznak. Az ipar általános fejlődését tárgyaló fejezetben rámutattunk arra, hogy Pesten és Budán a kereskedelem, a céhes ipar alacsony fejlettsége, azonkívül a házi iparnak úgyszólván teljes hiánya miatt nem alakult ki az ún. Verlagssystem, vagyis a manufaktúra kifejlődését megelőző, tőkés vállalkozók által összefogott kooperációk rendszere. Bár egy-két ilyen jellegű vállalkozás (pl. az Okenfusz-féle) akadt Pesten és Budán is, lényegében a vállalkozás munkásait még saját otthonukban foglalkoztató, az ilyen jellegű tőkés kooperáció magasabb fokán levő ún. kollektív manufaktúrát nem találtunk sem Pesten, sem Budán, sem Óbudán.

258 A megvizsgált manufaktúrák legtöbbjénél inkább azt lehetett megállapítani, hogy a tulajdonosok saját gyárépülettel rendelkeztek, s a munkások a tulajdonos eszközeivel ebben az épületben dolgoztak. Ezek szerint a pesti, budai és óbudai manufaktúrák az ilyen vállalkozásoknak már fejlettebb típusaihoz tartoztak. Mindez a hazai fejlődésből érthető is. Amint mondottuk, a II. József korában létesült üzemek zöme selyemmanufaktúra volt, alapításuk jórészt Ausztriából bevándorolt vállalkozók nevéhez fűződik, akik a tőkével, felszereléssel, munkásokkal együtt a manufaktúra már fejlettebb, koncentráltabb típusát honosították meg. A többi, esetleg hazai származású vállalkozó is az ilyen fejlettebb típust vélte követendő példának, hiszen a széles céhi, illetve háziipari bázison alapuló kooperáció létesítésére úgy sem volt módja. A külföldi fejlődés hatása, ennek utánzása szintén a fejlettebb típusokra hívta föl a figyelmet, hiszen ekkor már nyugaton a manufaktúra korszaka a vége felé közeledett. Az egykorú források és gyárkimutatások a koncentráltság foka szempontjából nem is ismertetik a fabrikákat, magától értetődőnek tartják, hogy a fabrika, a manufaktúra bizonyos műhelyben együtt dolgozó kollektívát jelent. Ilyen irányú kérdőpont nincs is a manufaktúrákra vonatkozó kérdőívekben. Épp ezért nehéz feladat a manufaktúráknak az egyes típusok szempontjából való pontosabb jellemzése. . 331