Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342
Valóban — amint azt a gyárösszeírásokban is láttuk — az egyes selyemmanufaktúráknál a tulajdonosok mellett az alkalmazottak is jórészt külföldiek voltak. Az 1785. évi összeírásban a pesti selyemmanufaktúrák segédei majdnem teljesen külföldiek, csak a tanulók között találunk nagyobb számmal belföldieket. 241 Az arány a későbbi (1787—88. évi) összeírásokban már javult a belföldiek javára. A hazai segédekkel inkább ellátott szövőmanufaktúrák is kénytelenek voltak külföldi segédeket alkalmazni. A Bakái—Zsuppán-féle üzem 1787-ben négy külföldi szövőt és egy külföldi festőt foglalkoztatott. Rausch lyőrinc üzemében ugyanekkor négy belföldi legény mellett két szászországi legényt találtunk. A szövőiparban sok nehézséget okozott a fonónők hiánya. A fabrikák sok időt fecséreltek el a fonónők betanítására, ami a gyártás ütemét sokszor lelassította. Ezzel kapcsolatban vetette fel a városi tanács, hogy cseh és osztrák példa nyomán a lányokat a falusi iskolákban kellene a fonás-szövés mesterségére megtanítani, s díjak kiosztásával, egyéb hatósági segítséggel kellene a fonás kultúráját a nép között elterjeszteni. 242 Ilyen célt szolgált Plechschmied budai manufaktúra-tulajdonosnak Pesten felállított fonodája, ahol a gyermekeket tanították a finom szövés mesterségére. 243 Kuny Domokos budai fajanszgyártó munkásai is részben külföldiek voltak. Az 1787. évi kimutatás szerint 8 belföldi és 4 külföldi segéd dolgozott nála. A munkások tudatlansága és gyakorlatlansága miatt Kuny is tele volt panasszal. Egy kezdő munkás 15 kr napibérnél kevesebbet nála nem kapott, Kuny szerint a kezdők ezért a bérért sem dolgoztak meg. A szakmunkáshiány Kuny üzemében visszásságokat okozott, Kuny pl. védelmet kért munkásai fegyelmezetlensége, önkényes kilépése ellen. Mindezek a visszásságok Kuny szerint azért keletkeztek, mert szakemberek hiánya miatt rossz és engedetlen munkásait is kénytelen volt fizetni. 244 A tanoncképzés terén is sok akadállyal kellett a manufaktúráknak megküzdeniük. A kezdeti években nem akadt elegendő tanuló, az 1785. évi összeírásban majdnem minden tulajdonos ezért panaszkodott. Ennek egyik oka az volt, hogy a pesti manufaktúrákban felszabadult tanoncokat nem ismerték el Ausztriában és egyebütt sem legényeknek. Kivétel ez alól csak a Valero-féle manufaktúra és Herzog Károly üzeme volt, amelyek a bécsi gyártestületnél bejegyzett cégek lévén, mester joggal rendelkeztek és inasokat szabadíthattak fel. Magyarországon nem volt ilyen gyártestület, s a gyarmati viszonyokra jellemző, hogy az érvényesülés céljából a pesti gyárosoknak a bécsi gyártestület tagjai közé kellett felvétetniük magukat. 245 A felszabadítás jogának kétségbevonása miatt a Valero-testvérek és I,ehner Tóbiás 1787-ben a helytartótanácshoz fordultak manufaktúrájuk mester jogának biztosítása céljából. Kérelmükre az uralkodó megengedte, hogy mindkettőjük tanoncokat fogadhasson és szabadíthasson fel. 246 Eme intézkedések, azonkívül a tanoncok képzésére adott, már ismertetett állami segítség folytán a tanoncprobléma valamelyest megoldást nyert. Gátolta azonban a munkásképzést az a körülmény, hogy a tanulásra felvett gyermekek közül csak kevés tanulta ki a mesterséget. 247 329^
