Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

s áruit — a fonott selyem kivételével —* a városi magisztrátussal lefoglaltatta.

237 Mandl erre kereskedői engedélyének kiterjesztéséért folyamodott. A helytartótanács kérelmét — a hazai selyemipar érdekében — az uralkodóhoz kedvező javaslattal terjesztette fel. Az uralkodói döntés értelmében azonban Mandl kérelmének elbírálását a városi magisztrátus hatáskörébe utalták, mivel a kereskedői jog megadása a város önkormányzati ténykedése volt. A városi magisztrátus Mandl kérelmét nyilván nem teljesítette.

238 A pesti kereskedőknek tehát sikerült Mandl vállalkozását megfojtania. Mandl a 90-es években csődbe került, s vagyonát zár alá vették.

239 Mandl fenti működése mellett kimondottan „Verleger"-i tevékenységet is folytatott. Grätz Henrik pesti selyemgyártó pl. heti bérért dolgozta fel Mandl nyersselymét, amint erről a manufaktúrák ismertetésénél szólottunk is.

240 A Mandl-féle kereskedés volt az egyetlen komoly kereskedelmi tényező, amely a pesti selyemmanufaktúrák működésében II. József idején jelentős szerepet játszott. Mandl sorsa szorosan kapcsolódott a pesti selyemmanufaktúrák sorsához. Az átmeneti konjunktúra, a Józsefi szabadelvű politika emelte fel őt. B kedvezőbb körülmények megszűntével az ő sorsa is megpecsételődött. Az ő esete is világosan mutatja, hogy a városi magisztrátus céhérdek megsértése esetében nem ismert irgalmat. Szakmunkáshiány és a munkaerő problémája A manufaktúráknak a tőkehiány mellett a legtöbb gondot a munkásokkal kapcsolatos probléma okozta. A manufaktúrák keletkezésének klasszikus előfeltétele nagyszámú kézművesréteg, széleskörű háziipar kifejlődése, ebből a bázisból nőttek ki az egyes vállalkozások. Magyarországon — a kontinens legtöbb országához hasonlóan — nem ez volt a manufaktúrák kialakulásának útja. Az egyes üzemek működésük kezdetén nem rendelkeztek megfelelő szakmunkásokkal, maguknak kellett a továbbiakban a munkásokról gondoskodniuk. Knnek rendszerint kétféle módja volt. Először is külföldi iparosokat hívtak be. A külföldi szakemberek tanították meg a hazaiakat az ipar fogásaira, képezték ki a tanoncokat és begyakorolták az ún. betanított munkásokat (fonónőket pl.). Ily módon a manufaktúra létrehozhatta a működéséhez szükséges háziipart is. Budán és Pesten, a városok környékén háziipar úgyszólván egyáltalában nem volt. Még annyira sem, mint az ország felső részeiben, ahol a szövés-fonás háziiparilag inkább elterjedt. A kézműves ipar már több munkást adott a kialakuló manufaktúráknak. Mivel azonban manufaktúrák túlnyomórészt a selyemiparban alakultak ki, ennek pedig a városokban céhes előzményei nem voltak, a helyi kézművesipar a munkáskérdés terén segítséget az üzemeknek nem nyújthatott. Nem maradt más hátra, mint külföldi munkások behívása és szakmunkásoknak házilag való kiképzése. 328