Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

inanufaktúráknál, mint pl. a szintén államilag segített Beywinkler- és Höpfinger-féle üzemeknél. A császár inkább csak a kisebb áldozatokkal járó támogatáshoz járult hozzá, s ezekhez is főleg a bécsi udvar által megtűrt selyemipar esetében. A magyar, így a pesti és óbudai selyemipar állami támogatásának általában két formája volt ; a gyárakban tanuló gyermekekért kincstári segély fizetése és kincstári selyem juttatása hitelbe, kedvező visszafizetési feltételekkel. A manufaktúrákban tanuló gyermekekért kiutalt kincstári segélyben először az óbudai Beywinkler- és Höpfinger-üzemek részesültek, s az ő példájuk nyomán még néhány más selyemgyáros. A kincstár a fiúknál évi 64, a lányoknál évi 52 Ft térítést vállalt magára (a fiúknál 40 Ft-ot tartásra és 24 Ft-ot ruhára, a lányoknál 40-ot tartásra és 1-2 Ft-ot ruhára). A 80-as évek elején Höpfingernél és Beywinklernél két-két fiú és két-két lány tanult ily módon.

188 Höpfinger később újabb 4 tanulóra kapott állami támogatást, úgyhogy 1787-ben összesen 8 államilag támogatott tanulója volt.

189 Az óbudai gyárosok példájára később a pestiek is kértek tanulóik részére kincstári segélyt. A Valero-testvérek hozták fel 1789-ben egyik kérvényükben azt, hogy az óbudai kollegáik egyéb kincstári segítség mellett ezt a kedvezményt is élvezik, s emiatt nagy előnyben vannak a pestiekkel szemben. Az uralkodó a Valero-testvérek kérelmére hozzá is járult ahhoz, hogy elsősorban a katonák árvái közül 8 tanulót felvegyenek és ezekre kincstári segélyt kapjanak.

190 A pesti ifj. Beywinkler József 1790-ben szintén 8 tanulóra kapta meg a szokásos kincstári segélyt azzal, hogy a tanulók előmenetelére és a velük szemben tanúsított bánásmódra a pesti kamarai adminisztráció felügyeljen.

191 Grätz Henrik pesti selyemgyártó — amint említettük — szintén 4 tanulóra szerette volna ezt a kedvezményt megkapni. Arra vonatkozólag, hogy ebben a kedvezményben tényleg részesült volna, nincs adatunk.

192 A helytartótanács felhívására a városok és a megyék is taníttattak gyermekeket a három város selyemgyártóinál. Höpfingernél pl. 1787ben két, Sopron városa által támogatott gyermek tanult,

193 Pest városa pedig 1785-ben két fiút és egy leányt adott tanításra az óbudai Beywinkler-féle üzembe. A Valero-gyárban szintén voltak ilyen törvényhatóságok által támogatott tanulók.

194 A segély pénzbeli értéke ugyanannyi volt, mint a kincstári hozzájárulásé. A tanulókra adott állami vagy törvényhatósági támogatás tehát elég szűkkörű volt, csupán 4 manufaktúrára terjedt ki. Nagyobb mérvű volt az állami támogatásnak másik módja, amikor a kormányzat kincstári nyersanyagot (fonatlan selymet vagy selyemfonalat) hitelezett az egyes üzemeknek. Különösebb áldozatot a kincstár persze itt sem vállalt, hiszen csak megfelelő anyagi biztosíték mellett volt hajlandó nyersselymet kölcsönözni. Ügyszólván minden selyemgyáros kért anyaghitelt, s kisebb-nagyobb huzavona után valamennyien meg is kapták azt. Ez abból látható, hogy 1787 körül minden manufaktúra-tulajdonosnak tartozása volt a hitelbe kapott kincstári nyersanya21 Tanulmányok Budapest múltjából 321