Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

gért. A Valero-testvérek 1785-ben pi. 6 évre kaptak anyaghitelt, 1789ben 10 évi törlesztési időt nyertek régi hátralékaik rendezésére.

195 A pesti ifj. Beywinkler József eleinte nem kapott anyaghitelt, 1793-ban már nagyobb összeggel tartozott a kincstári selyemért.

196 L,ehner Tóbiás, Áment Tamás, Herzog Károly pesti selyemgyárosoknak szintén súlyos kincstári adósságaik voltak.

197 Az óbudai Beywinkler- és Höpfingermanufaktúrák hasonlóképp tetemes kincstári adósságot halmoztak fel.

19& Az állami támogatás formájában nyújtott selyemhitel — mint látni fogjuk — 1787 után nagy zavarokat okozott a manufaktúrák fejlődésében. Egyéb, rendszeres állami támogatásban a pesti, budai és óbudai manufaktúrák II. József alatt sem részesültek. A tulajdonosok számos» kívánsággal, igénnyel hozakodtak elő. legtöbben pénzhitelt is kértek. B kérések elől a kormányzat már legtöbbször elzárkózott. A Valerotestvérek pl. többféle kedvezmény kérelmét ismételték meg újból és újból. így kértek adókedvezményt, hídvámmentességet, állami kölcsönt, ingyen telket és főleg azt szerették volna elérni, hogy áruikat vámmentesen vihessék ki Ausztriába.

199 Az uralkodó kérelmüket 1787 júliusában elutasította.

200 Csupán a tanulók után kért kincstári segélyt s a selyemhitelt sikerült megkapniuk. Kiváltságolt helyzetet, osztrák mintára, nem tudtak maguknak biztosítani, annak ellenére, hogy aránylag az 6 manufaktúrájuk részesült Pesten a legkedvezőbb elbánásban. Budán Kuny Domokos és Gumbesfelner András próbálkozott meg különféle állami kedvezmények megszerzésével. Kuny Domokos először 6000 Ft-os állami hitelt, s a hajóhídra vonatkozó vámmentességet kért, majd a külföldről bevándorló mesterembereknek járó csekély 50 Ft-nyi támogatásért folyamodott. Egyiket sem kapta meg, az 50Ft-ot pl. azért nem, mert a budai tanács szerint Kuny, aki Tatáról jött Budára, nem számított külföldinek.

201 A gyári privilégium megszerzése ezzel szemben — amint ezt részletesen kifejtettük — Kunynak sikerült, azonban csak II. József halála után és csak készítményeinek egyik fajtájára, az ún. márványozott fajanszra.

202 Teljesen sikertelenül végződött Gumbesfelner András budai keleti divatcikkeket gyártó manufaktúra-tulajdonosnak állami hitel iránti próbálkozása. Gumbesfelner 1786-ban 16 q tárcsarezet, 4 q rézbádogot, 4 q higanyt és 3000 Ft kölcsönt kért az államtól. Kérelmét, annak ellenére, hogy Schnirch Antal gyógyszerész a kevés vagyonú Gumbesfelnerért kezességet vállalt, elutasították.

203 E sikertelen kísérlet eredménye lett az, hogy manufaktúrája rövidesen meg is szűnt. Sikertelenül próbálkozott — amint láttuk — Schmidt pesti bőrgyártó is állami támogatás kiharcolásával. Az üzemtulajdonosok közül pénzbeli támogatásban csak az óbudai Höpfinger Jakab és Beywinkler József részesült.

204 A pestiek közül csupán Rausch Iyőrinc pamutgyáros kapott 1100 Ft-nyi állami pénzhitelt.

206 Az állami támogatás tehát II. József korában is igen csekély mértékű volt. Jelentősebb privilégiumok, állami szubvenciók, vámmentesség osztogatására — a nyugati és osztrák példákkal ellentétben — nem került sor« 322