Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342
adhatja el, nem találta teljesíthetőnek, de több megyében közhírré tette* hogy bárkinek a, selyemgubóját az óbudai „királyi gyár" megveszi. 18 * A Mazzucato által vezetett „királyi gyár" szerényebb üzem volt, létét és fennmaradását nem kis részben annak köszönhette, hogy a nyersanyag feldolgozásának csak egészen kezdeti fázisával foglalkozott. Az óbudai selyemipart II. József alatt e négy manufaktúra képviselte. Akadt még néhány kisebb vállalkozó is, így pl. Frast Péter selyemfestő, aki Beywinklerrel és Höpfingerrel együtt érkezett Óbudára és állami támogatásban részesült. Augusti Józseffel társulva alapított üzemet, amelyet „óbudai szépfestőgyár"-nak nevezett el. Főleg a katonaságnak dolgozott, posztó és csákónemez megfestésére kapott nagyobb megrendeléseket. Frast tehát a selyem festésén kívül egyéb kelmék festésével is foglalkozott. 185 Megemlíthető még Iyöbl Jakab esztergomi zsidó kísérlete. Ő 1786-ban selyemszalag-fabrikát akart létesíteni, erre azonban halála miatt nem került sor. 156 A selyemmanufaktúrákon kívül egyéb üzemek nem alakultak Óbudán II. József idejében. Ebbe a korba nyúlnak azonban vissza egy, a későbbi idők folyamán komoly vállalkozássá fejlődő, s napjainkban is működő üzemnek, a Goldberger-gyárnak a gyökerei. Az alapító Goldberger Ferenc eredetileg aranyműves és kereskedő volt, 1784-ben egy kékfestő mestert vett maga mellé, akitől megtanulta a mesterséget, s nemsokára három indigócsávával és három kézinyomóval folytatta azt. Goldberger műhelye II. József korában még nem volt manufaktúra, később azonban azzá fejlődött, s Goldberger pedig a manufaktúra-tulajdonos kereskedővállalkozó típusává. 137 Az állami iparpolitika II. József gazdasági politikáját általánosságban az eddigiekben már jellemeztük. A manufaktúrák ismertetésénél iparpolitikájának egyes részleteire is kitértünk. Részletesen kell azonban elemezni, hogy mi volt ennek a politikának a tényleges hatása a pesti, budai és óbudai manufaktúrák fejlődésére. Ezzel kapcsolatban főleg két kérdést kell megvizsgálnunk. Az első az állami ipartámogatás kérdése, mégpedig az, hogy mennyiben engedett fel a bécsi udvarnak a magyar ipar támogatásával szemben Mária Terézia alatt elfoglalt merev, elutasító magatartása. A másik kérdés pedig az, hogy megváltoztak-e bizonyos mértékben azok a korlátozó intézkedések, amelyek az eddigiekben a magyar iparnak esetleg spontán erőfeszítésekből kibontakozó kezdeményezéseit is elfojtották. Az állami ipartámogatásnak, amint erről tanulmányunk bevezetőjében már szólottunk is, sokféle módja volt. Ezek kisebb-nagyobb áldozatokkal jártak. Az állami iparpolitika II. József alatt a legnagyobb támogatást kétségtelenül a két óbudai állami üzemnek, a filatóriumnak és a gombolyítónak nyújtotta. Ez a támogatás — amint ezt élesen kiemeltük — elsősorban az osztrák selyemipar érdekében történt. Már kisebb volt a támogatás mértéke a nem félkész gyártmányokat készítő 320
