Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

szükséges selyemfonalat készítette, a gömbölyítő a selyemszálaknak a. gubókról való legombolyításával foglalkozott. Az óbudai selyemfonó rövid s meglehetősen dicstelen működésének története ismeretes. A magyar kancellária már 1777-ben foglalkozott a selyemfonó felállításának a gondolatával, a bécsi udvari kamarának is tetszett ez az elképzelés, s 1779-ben felszólította a magyar kamarát, hogy az Óbudán felépítendő selyemfonó terveit készíttesse el. Előzőleg Fachini Pál, a Sollenghivel együtt Magyarországon működő olasz származású selyemszakember tett ajánlatot a magyar kamarának a magyar országi selyem átvételére, azzal a céllal, hogy azt külföldön dolgoztassa fel. Ebbe a magyar kamara természetesen nem egyezett bele. A fonoda tervei 1780-ra el is készültek. A belső berendezés terveit Fachini dolgozta ki, s tőle való az az elgondolás is, hogy a fonoda gépeit kézierő helyett vízierővel működtessék. Az építkezés 1781-ben külföldi, főleg olasz mesterek segítségével meg is kezdődött. A munkát Rislari Antal és Gresta József olasz mesterek irányították. A belső berendezés, amelynek alkatrészeit teljesen külföldről hozták be, 1782-re elkészült, és felépítették a hatemeletes gyárépületet is. A vízierőt szolgáltató, a Frankelmalomtól vezetett csatorna azonban rengeteg nehézséget okozott. Kitűnt, hogy a vizet szolgáltató patak igen vízszegény, s a rosszul épített csatornában a víz elszivárog. A csatornát 1784-ben át kellett építeni. Emiatt a fonodát a tervezett idő helyett jóval később, csak 1785-ben indították meg. A selyemfonó vezetését — bérlet formájában — a jó szakember hírében álló Fachinira bízták, akivel egyébként a magyar kamara selyemátvételi szerződést is kötött. A bérleti szerződést már 1781-ben megkötötték, holott a fonoda csak 1785-ben kezdte el a munkát. Persze ez nem kedvezett Fachininek, mert a munkásokat fizetnie kellett, s a kamarától átvett selymet felfonni nem tudta. Fachini más szempontból sem volt szerencsés ebben a vállalkozásban, bár 1782-ben fiával és Fürnberg báró bécsi arisztokratával társulva vállalkozásához elég tőkét biztosított. A fonoda 1785 után a vízhiány miatt többször kénytelen volt leállni. Fachini 1787-ben kivált a társaságból, s az üzletet Fürnberg vitte tovább. Az államtól átvett nyersselyemért ekkor már 200 000 Ft-tal tartozott a társaság. Az üzem éléről 1788-ban Fürnberg is távozott. A török háború okozta gazdasági krízis, a délvidéki selyemtermelés megcsappanása megadta a kegyelemdöfést a filatóriumnak, s 1789-ben a Fachini—Fürnbergcéget a bérlettől felmentették. A vízierő hiányában semmire sem alkalmas gyárépületet az összes felszereléssel együtt az óbudai katonai felszerelési bizottságnak adták át. Az államnak az óbudai fonoda több, mint 70 000 Ft-jába került, tehát a vállalkozásra súlyosan ráfizetett. A hatemeletes épületet a katonaság sem tudta raktárnak használni, úgyhogy az visszakerült a kamara tulajdonába, s hasznavehetetlenül lsssanként összeomlott.

174 Az óbudai filatórium bukását az akkori vállalkozások gyermekbetegségei, a tapasztalat hiánya, a tervszerűtlenség okozták. Ezen talán, kisebb-nagyobb áldozatokkal segíteni lehetett volna. Mazzucato 1792-ben javaslatot tett a filatórium újból való megindítására, a javaslatot nem 318