Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

dítási taksát kapnia.

169 Az 1787-es évet követő kritikus időszak tehát sem az óbudai, sem a pesti Beywinkler-manufaktúrát nem rendítette meg. Ez nyilván a család szilárd vagyoni helyzetének tulajdonítható, azonkívül annak is, hogy a manufaktúrában a család tagjai is dolgoztak, s a leszűkített termelést a család tagjai is el tudták szükség esetén látni.

170 Höpfinger Jakab manufaktúrája nagyobb volt, mint sógoráé, Beywinkler Józsefé. Az üzem 1781-ben 16 szövőszékkel dolgozott, ebből 1 széken Löbl Jakab esztergomi zsidó óbudai házában szőttek. Höpfinger sógoránál ügyesebb és merészebb üzletembernek látszott. Erre mutat az is, hogy amikor az óbudai üzemek munkáját az állandó kényszerköltözködések zavarták, Höpfinger az Országúton (a mai Mártírok útja) házat vett magának, s manufaktúráját Budára helyezte át. Itt 200—300 szövőszékkel dolgozó nagy állami üzem felállítására tett a kincstárnak javaslatot, ajánlatát azonban nem fogadták el.

171 AJZ 1788-as esztendőben Höpfinger Jakabot már Budán, az Országút 181. sz. épületében találjuk. Gyárát ismerteti az 1788. évi összeírás, amelyben Höpfinger a helytartótanács védnöksége alatt álló kiváltságolt gyárosként szerepel. Höpfinger üzeme a kimutatás szerint 13 székkel évi 14 971 rőfnyi selyemárut készített. A nyersanyagra 14 834 Ft-ot, munkabérre pedig 4531 Ft-ot adott, ki, a kiadások összesen 19 365 Ft-ra rúgtak. A termelt áruk értéke ezzel szemben csak 19 942 Ft volt, úgyhogy a manufaktúra tisztán kb. csak 500 Ft-ot jövedelmezett ebben az esztendőben. Az alkalmazottak létszáma 72 volt. Az összeírás kapcsán Höpfinger elpanaszolta, hogy üzemének Óbudáról Budára való átköltöztetése, azonkívül a selyem hiánya miatt 2046 Ft kárt szenvedett. Kifogásolta azt is, hogy selymet csak készpénzért kap. Alkalmazottai részére porciómentességet és egyéb kedvezményeket kért, hogy ezáltal a munkások toborzását megkönnyítse.

172 A költözködés, azonkívül a kincstári selyemért felgyülemlett adósságok Höpfinger manufaktúráját valóban megrendítették, s mivel segítséget nem kapott, 1793-ban csődbe került.

173 Höpfinger vállalkozói merészségéért tehát súlyos árat fizetett, míg az óvatosabb, konzervatívabb hajlamú Beywinkler Sámuel a kamarai uradalom támogatásával átvészelte a nehéz időket. E két, aránylag komoly állami segítségben részesült manufaktúra mellett Óbudán kifejezetten állami üzemek is létesültek. A merkantilista jellegű ipartámogató politikának pozitív megnyilvánulását kell ebben látnunk. Igaz, hogy a bécsi kormány ezekre a vállalkozásokra is az osztrák selyemipar érdekében szánta rá magát. Céljuk kifejezetten az volt, hogy a magyarországi nyersanyag félkészáruvá való feldolgozása az olcsóbb élelmiszerárak és alacsonyabb munkabérek miatt Magyarországon történjék meg. Ez még nem veszélyeztette az osztrák selyemipart, sőt az olcsón gyártott félkészáru csak hasznára vált az örökös tartományok selyemiparának. Ilyen körülmények között került sor II. József korában az óbudai selyemfonóüzem (filatórium) és a Mazzucatoféle selyemgombolyító felállítására. Mind a kettő a nyersanyagot csak félkészáruvá feldolgozó üzem volt. A filatórium a selyemáru szövéséhez 317