Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

A XIII. századi városi privilégiumok szinte kivétel nélkül kitérnek a vásár kérdésére. Az egyik csoportba azokat az okleveleket sorolhatjuk, amelyben a régi, már meglevő vásárt erősíti meg a király. Ilyen a barsi, pesti, szatmári és vasvári

107 privilégium. A pesti kivételével mindhárom oklevél a vásár forum liberum jellegét hangsúlyozza, a király tehát lemond a vásárvám jövedelméről, s ezzel az ispán részesedése is megszűnik. A nyitrai és győri kiváltságlevél

108 átmeneti helyet foglal el az első és második csoport között. Mindkét városnak már a kiváltságlevél kiadása előtt volt vására. Nyitra esetében ezt a már idézett oklevelek tanúsítják, Győr esetében maga a privilégium árulja el. A régi vásár mindkét városban továbbra is fennmaradt, mellettük azonban új vásár keletkezett. Nyitrán a várban szerdai napon, Győrben a várban vagy azon kívül tetszés szerinti napon tarthattak vásárt, mindkét esetben forum liberum jelleggel. A privilégiumok második csoportjában a király új vásár tartását engedélyezi. Ide tartozik az esztergomi érseki város, Sárospatak, Németlipcse, Nagyszöllős, Késmárk, Sopron és Torda kiváltságlevele.

109 Késmárk kivételével a király valamennyi esetben megjelöli a vásár napját és hangsúlyozza, hogy forum liberumot engedélyez. Ez alól egyedül Sopron kivétel, mert a vásáron ugyan ott sem szedethet vámot sem a király, sem az ispán, de a külföldi kereskedők kötelesek a szokásos vámot megfizetni. Bizonyos következtetések vonhatók le abból a tényből is, hogy a vásárt a privilégium nem említi meg. Későbbi városaink egy része azokon a helyeken alakult ki, amelyek királyi vásár tartására voltak jogosultak. Ilyen volt pl. Nagyszombat, Kassa és egy sor más városi fejlődésnek indult telep. A vásár engedélyezésének időpontja sok esetben ismeretlen, a pirivilégiumok sem említik, más adatokból azonban kétségtelen, hogy ezeken a helyeken vásárt tartottak. Nagyszombat privilégiuma nem szól a város vásáráról, de Varsik fejtegetései alapján biztosra vehetjük, hogy ott vásárt tartottak.

110 Kassán is csak az Amadéfiakkal kötött egyezményben találkozunk először vásárral,

111 bár lehetséges, hogy az elveszett 1249 előtti privilégium erre is kiterjedt. Megjegyezzük, hogy a felsorolt vásáros helyek várossá emelésük előtt királyi birtokok voltak. Ezért lehetséges, hogy vásáruk engedélyezését sohasem foglalták írásba. Az ispánoknak a vásárok elhelyezése tekintetében szinte korlátlan hatáskörtik volt. Ha 1262-ben azt halljuk, hogy a Sopron megyei Széplakon tartott magánföldesúri vásárt az ispán egyszerűen Hegykőre helyezte át,

112 akkor joggal feltételezhetjük, hogy^ a királyi birtokokon tartott vásár helyét és idejét is ők szabták meg. így nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a XIV. század elején városi szabadalmakat nyert Rózsahegy, Bártfa, Sáros vagy Eperjes esetében sem tudunk a vásár engedélyezéséről külön oklevelet felmutatni, mert mielőtt még várossá lettek volna, már vásáros helyek voltak. A másik következtetés a legrégibb vásárok helyének meghatározását teszi lehetővé. Mint láttuk, a megyeszékhelyeken a király sohasem engedélyez új vásárt. A nyitrai és győri esetben is megtalálható a régebbi 31