Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

Óbuda ilyen körülmények között — amint ezt már említettük is — az államilag támogatott, sőt állami selyemiparnak kísérleti telepévé vált II. József korában. Az első selyemgyártók, a Pestre telepedett Valero-testvérekhez hasonlóan, a selyemipar számára kedvező helyzetet felismerve már a 70-es évek végén megjelentek Óbudán. Beywinkler József és Höpfinger Jakab bécsi selyem- és brokátkészítő mesterek figyelmét Fachini Pál, olasz származású magyarországi selyemszakértő, az óbudai filatórium kezdeményezője hívta fel Magyarországra. Amint ezt említettük, Bécsben ebben az időben már elég sok selyemgyáros volt. Beywinkler József és Höpfinger Jakab (különben sógorok) Bécsben is selyemgyártók voltak, a bécsi selyemkészítő céh tagjai, ottani üzemük 12 szövőszékkel dolgozott. Beywinklert és Höpfingert az erős konkurrencia késztette a Bécsből való távozásra. Először Eszéken akartak letelepedni. Az eszéki filatórium selyemfonalát azonban — a bécsi gazdasági politikára jellemzően — a linzi gyár foglalta le magának, úgyhogy a két sógor Szlavónia helyett Óbuda felé vette útját. Személyzetükkel, felszerelésükkel 1777. március 18-án érkeztek Óbudára, ahol egyhamar meggyőződtek arról, hogy megfelelő helyre jöttek. Pest és Buda közelsége, azonkívül a kamarai uradalom nagyobb lehetőségeket kínált számukra, mint Eszék városa. Tehát Beywinkler és Höpfinger esetében két céhes eredetű bécsi selyemmanufaktúra telepedett át Bécsből Óbudára, teljes személyzettel és felszereléssel együtt. Beywinkler József vagyonát a hivatalos becslés 5329 Ft-ra, Höpfinger Jakabét pedig 1930 Ft-ra becsülte.

164 A két selyemgyártó — mindegyiknek saját üzeme volt — a kamarától jelentős támogatásban részesült. A Zichy-kastélyban kaptak lakást és műhely részére való helyiséget, s ezért az első évben semmit, a második és harmadik évben csak kevés bért kellett fizetniük. Ezenkívül 600— 600 Ft állami előleggel kezdték el működésüket.

165 Kétévi óbudai működés Után már elérték bécsi üzemük méretét, s azt állították, hogy ketten 264 embernek tudnak kenyeret adni. 1780-ban 12 új gömbölyítő gépet, 12 új szövőszéket, 30 selyemmotollát állítottak üzembe, és selyemtenyészetükön 1781-ig 6500 eperfát ültettek.

166 A Beywinkler-féle manufaktúrának 1781-ben összesen 33 alkalmazottja volt, mégpedig 7 segéd, 11 selyemgombolyítónő, 2 felvetőnő és 13 tanuló. A manufaktúrában a család tagjai is dolgoztak, a legidősebb fiú, ifj. Beywinkler József — amint ezt már említettük — 1781-ben kivált apja üzeméből, s Pesten alapított selyemgyárat. Az id. Beywinkler József 1784-ben meghalt, s üzemét egy másik fia, Beywinkler Sámuel vette át. Az óbudai manufaktúra ekkor 12 szövőszékkel, 4 selyemfelvető, 4 bársonykészítő géppel működött.

167 Beywinkler Sámuel szerény méretek között tovább vezette apja fabrikáját, annak ellenére, hogy apja adósságokat hagyott maga után. Anyagi helyzete meg is szilárdult, egy 1789. évi selyemhitelt kérő folyamodványa szerint már nem volt adóssága. Óbudán 900 Ft értékű házat és több telket mondhatott magáénak, sőt Bécsből még örökség is várt rá.

168 A nehézségeken a kamarai uradalom támogatása is átsegítette, 1790-ben pl. sikerült a tanulók után felszaba316