Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

alapítására neki engedje át. A városi tanács a Vár körüli erődítési övezetben, vagy a Botanikus kert (a későbbi Horváth-kert) helyén ajánlott neki alkalmas telket.

160 Reislről a források többet nem árulnak el. Valamivel többet tudunk Plechschmied György és Stankovics Ignác pesti kereskedőknek valószínűleg 1789-ben Budán, a Tabánban, a Rajkóféle majorságban létesített gyapjúszövő fabrikájáról, amely mellé Pesten fonodát is felállítottak, ahol a gyermekeket a finom fonás módjára ingyen megtanították. A tulajdonosok, üzemük közérdekű tevékenysége miatt, 1789-ben a katonai beszállásolás alól felmentést kértek.

161 Arra vonatkozólag is van egy adat, hogy Buderl Teofil és Gadl Lőrinc pozsonyi kocsigyártók még 1784-ben, Müller Fülöp előtt, akartak Budán egy kocsigyárat létesíteni, illetve a pozsonyit Budára akarták helyezni. A városi tanács pártolta a kérelmet, több az ügyben azonban nem történt.

162 Az 1788. évi összeírás egy selyemmanufaktúráról, mégpedig Höpfinger Jakab manufaktúrájáról ad részletes felvilágosítást. Ez volt akkor Buda egyetlen selyemgyártó üzeme. Ezt az üzemet az óbudai manufaktúrák között ismertetjük, mert eredetileg ott létesült, s onnan települt át 1788-ban Budára.

163 A budai manufaktúrák ismertetéséből látható, hogy az ipar tőkés kezdeményeinek kialakulásánál a kereskedelmi tőke és a céhes ipar itt még kevesebb szerepet játszott, mint Pesten. Az egyetlen komoly vállalkozás, a ELuny-féle manufaktúra, lényegében közvetve az államilag meghonosított fajansziparnak és az ezzel kapcsolatosan külföldről behívott s itt egzisztenciát alapított fajanszgyártóknak köszönhette megalakulását. Kuny vállalkozásához a budai kereskedelmi tőke és a céhes ipar nem sok segítséget nyújtott. Tipikusan céhes eredetű létesítménynek vehető a Müller-féle kocsigyár. Az alapító ugyan az alapítás előtt nemrég beszármazott bajor céhmester volt, üzemében azonban különféle budai kézműves mestereket foglalkoztatott. A kereskedelmi tőke próbálkozását kell látnunk a Plechschmied—Stankovics-féle vállalkozásban, amely — amint láttuk — különösebb eredménnyel nem járt. Óbuda Óbuda II. József korában jelentős ipari kezdeményezések színhelye. Ebben magának a városnak gazdasági viszonyai alig játszottak szerepet. Kereskedelem — a zsidók működése révén — volt ugyan a városban, a kézműves ipar ezzel szemben a manufaktúrák alapítása szemszögéből még annyira sem jöhetett szóba, mint Pesten és Budán. Annál fontosabb volt az a körülmény, hogy Óbuda a három város közül talán a leginkább vált a magyarországi nyersselyem gyűjtő központjává. Ez nemcsak külföldi selyemgyártókat vonzott a városba, hanem lehetőséget adott a bécsi kormány által is megtűrt, sőt bizonyos mértékben segített félkész selyemárut (selyemfonalat) gyártó iparnak a kifejlődésére. Óbudát, mint az ország középpontjában fekvő kamarai birtokot, a bécsi és a magyar kormányhatóságok is kiválónak találták erre a célra. 315