Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

Kuny Domokos manufaktúrája volt az egyetlen számottevő, komoly ipari létesítmény Budán II. József idejében. A többi fabrika jelentőségben nem érte el Kuny üzemét. Úgy látszik, Budán szívesen telepedtek meg iparművészek, mert Kuny val majdnem egy időben alakult a Krisztinavárosban egy másik manufaktúra, amely rézből, pléhből, fából készített keleti díszítésű és mintájú edényeket, dísztárgyakat, használati eszközöket. Az 1786. évi gyárösszeírás Gumbesfelner András keleti galantériacikkeket gyártó fabrikájaként említi ezt az üzemet. Gumbesfelner, akinek vagyoni körülményei, származása ismeretlenek előttünk, áruját a Pesten tartózkodó görög kereskedők révén juttatta el a Balkán-félszigetre és Kisázsiába. A gyár termelési értéke 2892 Ft-ot tett ki, s összesen 8 munkaerőt foglalkoztatott, 6 segédet és 2 napszámost. Elsősorban keleti díszítésű asztali készletek, mosdótálak, csészék, dohány- és cukortartók kerültek ki keze alól. Gumbesfelnernek elsősorban a nyersanyagellátással kapcsolatban voltak nehézségei.

150 Manufaktúrájának értékét ő maga 7000 Ft-ra becsülte, a hivatalos vizsgálat szerint azonban vagyona csak 2631 Ft-ot ért.

151 Üzeme a szokásos nehézségek miatt szintén egyhamar megszűnt, az 1787. évi gyárösszeírás már nem említi. Még II. József korában kezdte el működését egy jellegzetes budai üzem, a Müller-íéle kocsigyártó manufaktúra. Alapítója Müller Fülöp, Bajorországból származó kocsigyártómester, aki 1791. október 31-én nyert Budán polgárjogot.

152 A

II. József-korabeli összeírások ezt a manufaktúrát nem említik, azonban egyéb iratok szerint Budán a Várban, a karmelita ház mellett 1787-ben már állt egy „kocsigyár". Ez minden bizonnyal Müller üzeme lehetett. Nyilván a kormányszékeknek Budára való költözése ösztönözte arra, hogy hintógyárát épp a Várba helyezze. Az 1817. évi összeírás szerint Müller fabrikája 1786 óta működött Budán.

153 Horváth Mihály szerint sokáig az egyetlen hintógyár volt az országban, jó és szép kocsijairól volt nevezetes.

154 A Müller-féle manufaktúráról a 90-es évek városi jelentései már megemlékeztek, azonban manufaktúrának nem minősítették.

155 Ezek szerint Müller a hintókészítéshez szükséges különféle munkákat többféle mesteremberrel, így pl. bognárokkal, nyergesekkel, patkolókovácsokkal végeztette el.

156 Az egyes mesterek által készített alkatrészeket szereltette össze fabrikájában. így Müller üzeme a többféle szakmát összefogó, ún. heterogén manufaktúra tipikus példája. Az 1790-es években még kezdeti stádiumban található.

157 Az egyes mesterek az alkatrészeket ugyanis valószínűleg még otthon készítették el, s nem a manufaktúra munkásainak, hanem céhmestereknek számítottak.

158 A Müller-féle manufaktúra 1800 után tovább fejlődött, s az üzem bővítésére a tulajdonos tőkés vállalkozókkal és pozsonyi kocsikészítőkkel társult.

159 A fentiek voltak Budán a nagyobb jelentőségű ipari vállalkozások. Ebben a városban is akadt néhány rövidéletű alapítás, amelyről a források csak igen szűkszavúan emlékeznek meg, a gyárösszeírásokban azonban nem szerepel. így pl. 1788-ban Reisl Sixtus borkőgyáros kérte a városi tanácsot arra, hogy a „Generalwiese"-t (a mai Vérmező) fabrika 314