Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

a segédeké) 3-ra fogyott, és a gyapot magas ára miatt csupán 3 szövőszéke volt üzemben.

114 A következő esztendőben a manufaktúra, úgy látszik, meg is szűnt, mert az 1789. évi kimutatás már nem említi.

115 Rausch esetében az látható, hogy az osztrák vállalkozók nemcsak a selyemipar, hanem a szövőipar terén is lehetőségeket láttak II. József idején Pesten. A szövőipar mellett a bőrgyártás terén tapasztalható, meglehetősen élénk vállakozási kedvet eláruló, de sajnos tényleges eredményt alig elért kezdeményekre kell még kitérnünk. Az első kísérlet Schmidt Ignác pesti bőrkereskedő nevéhez fűződik, aki 1786-ban manufaktúrája számára a hajóhíd melletti rondella átadását kérte Pest városától. Egyben céhmesteri jogért és gyári privilégiumért is folyamodott. Pest városa a rondellát nem adta át, és Schmidtnek a tímárcéhbe való felvételét is megakadályozta. (A mester jog elnyeréséhez szükséges kellékekkel ugyanis nem rendelkezett.) A helytartótanács az engedélyt a fabrika felállítására, inasok felvételére és felszabadítására ezzel szemben megadta. A rondella átadása és a céhtagság dolgában a városi tanács végzését hagyta jóvá. Schmidt valószínűleg az üzem felállítását meg is kezdte. A helytartótanácshoz 1786-ban beadott kérelmében „Fabrikant"-nak nevezte magát, és a már felállított gyára működésének elősegítésére 12 000 Ft állami hitelt és egyéb kedvezményeket kért. Arra vonatkozólag, hogy a segítséget megkapta volna, s hogy a manufaktúra huzamosabb ideig működött is volna, további adatunk nincsen.

116 Még kevesebb adatunk van Ebenhöch Antal pesti tímármester kísérletére, aki 1787-ben bagariabőr gyártására akart manufaktúrát létesíteni, s erre vonatkozólag a helytartótanács engedélyét meg is kapta. Sőt a helytartótanács a pesti magisztrátust a vállalkozás támogatására is felhívta.

117 A jelzett gyárkimutatásokban azonban sem Schmidt, sem Ebenhöch neve nem szerepel. Nem szerepel a II. József-kori gyárkimutatásokban Kemnitzer János tímármester bőrmanufaktúrája sem. Kemnitzer János gazdag pesti polgár volt, aki a tímármesterség mellett terménykereskedéssel, egyéb vállalkozásokkal is fogalkozott. Pl. vásártéri (a mai Engels tér) telkeket vásárolt, házakat épített, 1791-ben a hajóhíd mellett épült házában (Kemnitzer-ház) kávéházat nyitott.

118 Gyárengedélyt ugyan csak 1799-ben szerzett magának, azonban abból a tényből, hogy 1782-ben bőrárukat Ausztriába is exportált, s hogy a pesti Natorp-cég útján egy bécsi cégnél 4000 Ft-os váltót hajtatott be, arra következtethetünk, hogy műhelye már az 1780-as években túllépte a céhes kereteket. Kemnitzer a fenti adatokból megállapíthatóan a céhmesterből kereskedővé, a kereskedőből manufaktúra-tulajdonossá fejlődő vállalkozó típusa volt.

119 Manufaktúrájának részletes tárgyalása, tekintettel arra, hogy teljes kifejlődése az 1800-as évekre vehető, nem ennek a tanulmánynak a keretébe tartozik. A selyemiparon, a szövőiparon, a bőriparral kapcsolatos kezdeményeken kívül egyéb iparágakban nemigen jelentkeztek manufaktúrák Pesten II. József korában. Az 1785. évi gyárkimutatás megemlíti ugyan 20* 307