Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

Sztraka Károly viaszosvászon-készítőt, aki morvaországi lenből s nyugati országokból behozott gumiból, vegyianyagokból évente összesen 100 rőf viaszosvásznat készített. Sztrakát semmi esetre sem minősíthetjük manufaktúristának, mert csupán egy inassal dolgozott.

120 Jelentősebb létesítmény volt Intim Józsefnek kb. 1787-ben alakult likőr-, konyak-, ecet- és parfümgyára, amely az 1787. évi gyárkimutatás szerint 16 000 Ft értékű árut termelt, s ebből Lengyelországba is szállított. Munkásainak látszáma az 1787. és az 1788. évi kimutatás szerint egyaránt 34 főt tett ki. (Az, hogy milyen munkások, nincs részletezve.) A városi magisztrátus e manufaktúrára különösen felhívta a helytartótanács figyelmét, mivel Intim francia konyak gyártásával is foglalkozott, s ennek a cikknek itthon és külföldön akkor elég jó piacot lehetett teremteni. Intim a cukor- és a borellátás terén kért az államtól segítséget, hogy ezt megkapta-e vagy nem, azt a rendelkezésre álló adatokból nem tudjuk megállapítani.

121 Valószínűleg nem, mert gyára egyhamar megszűnt, az 1789. évi kimutatásban már nem szerepel. Az egykorú források elszórva egyéb, nyilván jelentéktelen vállalkozókról is megemlékeznek. így pl. 1786-ban Häass András pesti aranyés ezüsthuzalgyártó (paszományhoz) panaszkodik amiatt, hogy a gyártáshoz szükséges selyemfonalat mily nehezen tudja Óbudáról beszerezni.

122 Nyilván ilyen tiszavirágéletű vagy magát manufaktúra rangjára emelő létesítmény több is volt Pesten. Ezekről azonban a gyárkimutatásokban nincs szó, mert a kimutatás időpontjában már nem léteztek, vagy a tanács ezeket manufaktúráknak nem minősítette. A városi tanács minősítése egyébként is sokszor bizonytalan ezekben a kimutatásokbán, több esetben látható, hogy a tanács nem volt tisztában a manufaktúra számára újszerű fogalmával, Maguknak a kimutatásoknak az adatai sem teljesen megbízhatóak. Pontatlanságuk miatt a helytartótanács is többször zsörtölődött. Az adatszolgáltatás helyességét befolyásolta a tulajdonos bizalmatlansága a hatóságok iránt, vagy a városi tanács félelme az ipartámogatás reá háruló kötelezettségétől. De az is megtörtént, hogy egyes vállalkozók állami támogatás reményében túlságosan kedvező adatokat mondtak be az összeíró közegéknek. Összefoglalva a pesti manufaktúrákról elmondottakat, az alábbiakat állapíthatjuk meg. Az előző korszakkal szemben feltűnő a manufaktúrák, különösen a selyemmanufaktúrák számának erős emelkedése. Már ez igazolni látszik azt, hogy II. József korában a manufaktúra-ipar fejlődését kedvezőbb körülmények támogatták. B fejlődésben a pesti kereskedelmi tőke és céhes ipar még elég alárendelt szerepet játszott. A legerősebben képviselt selyemiparnál alig mutatható ki városi gazdasági tényező szerepe. A selyemipart, amint láttuk, Ausztriából bevándorolt mesterek honosították meg, ez alól kivétel csupán I,ehner Tóbiás vállalkozása volt. Természetes, hogy így a pesti selyemiparnak a céhes hagyományokhoz semmi köze sem lehetett, bár egy-két selyemgyártónál (ifj. Beywinkler József, Herzog Károly) a céhes eredet kimutatható, azonban a céhes gyökereket nem Pesten és Budán, hanem Bécsben kellene keresnünk. Már inkább szóhoz jutottak a pesti kereskedők a 308