Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

az országban minden tributum a királyt illeti.

96 Ez a megállapítás azonban csak részben fedte a valóságot. Domanovszky mutatott rá arra, hogy éppen III. Béla kezdte meg a vámok eladományozását,

97 Nyitráról pedig két olyan oklevél maradt fenn, amely a vásárvám két részének korábbi eladományozását bizonyítja, nem beszélve a már idézett somogyvári és locsmándi vásárvámról.

98 A nyitrai vám egyharmadát már a zobori monostor megalapításakor eladományozta I. István.

99 III. Béla egy 1183-ban kelt oklevelében elmondja, hogy apja, II. Géza a nyitrai vásárvámból 200 pensât a nyitrai ispotálynak adományozott, és ezt az adományt azzal egészíti ki, hogy a nyárhidi és Zobor felé eső híd vámjának egyharmadát a nyitrai egyháznak adja.

100 II. Géza intézkedéséből úgy tűnik, hogy a vásár és a vásárvám rendszere teljesen változatlan maradt, a nyitrai ispotály csupán a már behajtott jövedelemből kapott 200 pensât. III. Béla intézkedése után sem változott meg a vásár királyi volta, de a vásárvámot a király és az ispán embereivel együtt a püspöki vámszedő hajtotta be. A következő lépést Imre király 1200 körül kiadott oklevele jelzi, amelyben a borsmonostori apátság két falujában a vásárvámot az apátnak engedte át.

101 Az oklevél nem egyedül erről szól, nem is vásárengedély, mint ahogyan azt Pleidell hitte, hanem a borsmonostori apátság immunitásának írásbafoglalása. Lényegében ugyanolyan esettel állunk szemben, mint Óbuda 1212. évi eladományozásánál, amely szintén Imre királytól származik.

102 Az immunitás a királyi jövedelmek átengedését is jelentette, amikor tehát Imre király a borsmonostori apátságnak immunitást adott, azzal ugyanúgy átengedte a királyi vásárjövedelmet, mint Óbudán a prépostnak. Ettől az időponttól kezdve elméletileg is megszületett a különbség a királyi és a magánföldesúri területen tartott vásár között. Imre király adománya két meglevő vásár jövedelmét érintette. II. András már ennél is továbbment egy lépéssel, amikor 1206-ban János esztergomi érseknek adta a Bars megyei Gerla falut, és azon vásár tartását engedélyezte úgy, hogy azon sem a tributarius, sem az ispán, sem a bíllogos nem jelenhetett meg és nem szedhetett semmiféle vámot.

103 A vámszedés alóli felmentést az oklevél libertas-nok nevezi és részletesen kifejti. A pozsonyi Szentgyörgy eladományozásakor (1209) azonban rövidített a szövegen és azt mondta, hogy Sebes „forum, ab omni exactione tributi liberum •possideat", és ezt magyarázva tette hozzá, hogy a tributariusok nem zaklathatják vámszedéssel a vásáron megjelenőket.

104 Nagyjából ugyanezt a fordulatot alkalmazza II. András kancelláriája kereken 25 évvel később is, a Iyiptó megyei Magyarfalu vásárának engedélyezésekor is, de a magyarázatot elhagyva a vásárt „forum ab omni tributo et exactione liberum" szavakkal írja körül.

105 A XII. századi fejlődés ezekből az adatokból egészen világosan kirajzolódik. A XII. század derekáig a vásártartás nemcsak regale jog volt, hanem a vámok felett is szinte kizárólag a király rendelkezett. A XII. századtól kezdve a királyok a vásárvám egy részét eladományozták, majd magánbirtokon is engedélyezték vásár tartását. A magánfödesúri vásárokon a király nem szedett vásárvámot, s ezért az ilyen vásárt forum liberumnok nevezték.

106 30