Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

festőn, 1 belföldi posztónyírón, 4 külföldi és 6 belföldi posztószövő segéden kívül 220 nőt alkalmaztak a gyapjú fésülésére, fonására. A manufaktúra ekkor 15 székkel működött, s az üzem fejlesztésére 10 000 Ft-os kölcsönt kértek.

105 Az 1788. évi összeírás a manufaktúra némi fejlődéséről tanúskodik, termelési értéke 18 800 Ft-ra, a munkások létszáma 235-re emelkedett.

106 A Bakái—Zsuppán-féle manufaktúra — a többi vállakózáshoz hasonlóan — csak néhány esztendeig működött, s rövid élete is rendkívül viszontagságos volt. A két társ nemigen fért meg egymással, illetve Bakái kapzsisága miatt a társulás néhány év múlva felbomlott. A már említett szerződés nem írta körül pontosan a két társ jogait és kötelességeit, s azonkívül Zsuppánra nézve rendkívül hátrányos is volt. A szerződés értelmében

107 Bakái minden munka nélkül a haszon felét kapta meg, ezenkívül a gyár és a felszerelés is teljesen az övé maradt. A két társ 1788-ban összeveszett egymással, s Bakái, miután Zsuppán a manufaktúrát már felállította és üzemképessé tette, maga akarta a vállalkozást tovább vezetni, azzal érvelve, hogy a társulásból csak kára lett. Zsuppán először a társasviszony visszaállítását kérte, a városi tanács véleménye azonban az volt, hogy a társulás felbontandó és a két fél között a végelszámolás megejtendő. A manufaktúra üzletmenetét nagyon nehezen lehetett megállapítani, mert a két fél számadásai sehogysem egyeztek. Bakái számadásai szerint Zsuppán tartozott kártérítést fizetni, Zsuppán számadásai pedig Bakált marasztalták el. A két társ között perre került a sor, amelynek folyamán egy városi bizottság azt állapította meg, hogy a manufaktúra 1785-től 1787-ig 2280 Ft tiszta jövedelmet hozott. Ezt a két társnak a szerződés értelmében meg kell osztania egymással felefele arányban. A bizottsági vizsgálat egyik felet sem elégítette ki.

108 A per még 1791-ben is folyt.

109 Zsuppán követeléseit végül is biztosították. Bakái 1792-ben meghalt, s ekkor Zsuppán követelései fedezésére társa vagyonára hatósági zárt kért.

110 A manufaktúra egyébként 1790 táján megszűnt; az 1789. évi városi jelentés még említést tesz róla.

111 A Bakái—Zsuppán-féle manufaktúra tehát a kereskedelmi tőke tipikus létesítménye volt. A másik szövőmanufaktúra, amelyet az ausztriai Weitragból származó és Pesten 1787. április 11-én polgárjogot nyert Rausch Lőrinc takácsmester alapított, ezzel szemben céhes eredetű.

112 Rausch nem sokkal a gyáralapítás előtt jöhetett Pestre, s feltehetőleg szülőföldjéről valami vagyont is hozott magával. Pamutárut és vásznat készítő manufaktúrájáról az 1787. évi kimutatás ad először tájékoztatót. Eszerint a pamutot és egyéb nyersanyagot Macedóniából szerezte be (görög kereskedők révén), különféle kelméket, kendőt és női ruhát gyártott 3318 Ft értékben. Munkásainak száma 55, mégpedig 4 belföldi, 2 külföldi (szászországi) segéd, 47 belföldi gyapotfonónő és 2 belföldi kártolónő, A manufaktúra 6 szövőszékkel dolgozott. Rausch panasza jellemző az akkori kezdetleges ipari viszonyokra, nem tudott elegendő és megfelelő fonónőt találni. Ehhez kért támogatást.

113 Az 1788. évi gyárkimutatás a Rausch-féle manufaktúráról is kedvezőtlen helyzetet fest. Termelési értéke 1713 Ft-ra csökkent, a munkások létszáma (nyilván csak 306