Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342
vettek fel pesti polgárnak. 92 Az 1788. évi kimutatásban szereplő üzeme még csak első heteit éli, 14 betanított leánnyal és 3 inassal kezdte el működését. 93 Riegler komolyabb apparátussal látott munkához, átvészelte az 1787 utáni kritikus esztendőket, és 1795-ben már 21 szövőszékkel dolgozott. Anyagi helyzete üzemének növekedése ellenére sem volt szilárd. Az 1794. esztendőben ugyanis kincstári anyaghitelt kért, s ezzel kapcsolatban kitűnt, hogy aktíváit és passzíváit egybevetve csupán 1 298 Ft tiszta vagyonnal rendelkezett. Felesége megvádolta őt, hogy rendezetlen életviszonyai miatt nem képes a gyárat vezetni, s a kincstári anyaghitelnek megfelelő biztosítékot nyújtani. A kamarához azzal a kéréssel fordult, hogy férje helyett bízzák őrá az üzem vezetését. 94 A gyár további sorsáról nincsenek adataink, a városi tanács 1795. évi jelentése már nem emlékezik meg róla. 95 Pest városának 1789-ben a helytartótanácshoz, a harmincadállomások számára nyilvántartás céljából küldött, lényegében csak a fabrikatulajdonosok puszta névsorát tartalmazó jelentése említ még néhány selyemgyártót. Ezek Gr ätz Henrik selyemszövetkészítő, Berkovits Joel paszománykészítő és Spitzer János bársony- és selyemgyártó. 96 Fentiek vállakózásával kapcsolatban kevés adatunk van, annyi azonban bizonyos, hogy egyikük üzeme sem volt manufaktúrának nevezhető. Grätz Henrik 1789-ben a Iyehner-f éle manufaktúrát bérelte, s ilyen minőségben kérte magát a pesti polgárok közé felvétetni. A pesti tanács azonban, mivel nem saját fabrikájában dolgozott, kérelmét elutasította. 97 Ugyanez a Grätz 1790-ben 4 tanulóra kért kincstári támogatást a helytartótanácstól. A kérelmével kapcsolatos városi jelentés szerint Grätz 4 szövőszékkel működött, 1 legény és 2 betanított leány segítségével. Az üzem a Király utca 403. sz. házban volt. E jelentés is arról tanúskodik, hogy Grätz nem önálló vállalkozóként mások megbízásából készítette áruit. Mandl pesti zsidó selyemkereskedő látta el őt nyersanyaggal, s ezt a nyersanyagot heti bérért dolgozta fel. 98 Berkovits Joel paszománykészítő sem működött önálló vállalkozóként. Először a Valero-gyárban dolgozott, 1786-ban Lehner Tóbiástól kapott munkát, s 1791-ig, úgy látszik, Lehner bizonyos megrendeléseit látta el. I^ehner megfelelő helyiséget, félszert, kölcsönt nyújtott neki, és az elkészített áruk 25%-át kötötte ki magának. Berkovits 1791-ben bepanaszolta Lehnert, hogy az ígéretét nem tartotta meg, igazságtalanul bánt vele, s munkáját megnehezítette. Ezeknek az adatoknak a tanúsága szerint tehát Berkovits a Valero- és a Lehner-üzemnek dolgozó paszománykészítő s nem önálló tulajdonos volt. Valószínű azonban, hogy Berkovits nemcsak megbízóinak, hanem eladásra is dolgozott. 99 A harmadikról, Spitzer Jánosról semmilyen adatunk sincs. Ennyiben számolhatunk be a pesti selyemmanufaktúrákról, amelyek a II. József uralkodása alatt keletkezett kedvezőbb gazdasági konstellációnak köszönhették létüket. Különösebb magyarázatra nem szorul az a tény, hogy II. József idején a manufaktúrák száma hírtelen megnövekedett. A selyemmanufaktúráknál, amint láttuk, jórészt külföldi vállalkozó, külföldi tőke alapításairól volt szó. Lehner Tóbiás, pesti 304