Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

vagyona nem kereskedelemből származott, tehát az ő esetében nem a kereskedelmi tőke szerepéről van szó. Vagyonának alapja örökölt ingatlanvagyon volt. Iyehner manufaktúrája kb. az ifjú Beywinkler József-féle üzem méreteit ütötte meg. Termelése az 1785. évi gyárkimutatás szerint évi 7900 rőf selyemáru volt, 10 300 Ft értékben. Áruit Pest-Budán és Debrecenben vették meg. Üzemében összesen 22 főt foglalkoztatott, mégpedig: 5 külföldi segédet, 1 hazai segédet, 7 külföldi, 1 hazai tanulót és 8 napszámost.

82 Az 1787. évi kimutatásból az tűnik ki, hogy Iyehner a fonatlan selymet Eszékről, az orsói selyemfonalat Bécsből szerezte be. Termelése valamivel több, mint 1785-ben volt. Munkásainak létszáma 20, ekkor már mind belföldiek.

83 Az 1788. évi kimutatás Lehnernél is hanyatlásróltanúskodik, a termelési érték csökkent, a munkások létszáma 13-ra fogyott. Anyaghiány miatt Iyehner fabrikája is 4 hónapig állt. E kimutatás szerint Iyehner Bécsbe is szállított.

84 Lehnernek egyébként a Valero-testvérekhez hasonlóan saját selyemtenyészete is volt.

85 A helytartótanács 1786-ban közhírré tette a manufaktúra cégbélyegzőjét.

86 Az 1789. esztendőben Iyehner még a pesti gyárosok névsorában szerepelt, a további években azonban a gyár működéséről nincsenek adatok, legfeljebb annyi, hogy az üzem 1790-ben még. bérben volt.

87 Az időrendben következő, valószínűleg szintén 1782 körül alapított manufaktúra tulajdonosa Herzog Károly bécsi selyemgyártó mester volt. Ez az üzem azonban nem ütötte meg a manufaktúra mértékét, az 1785.. évi kimutatás szerint 2 tanulóval, 2 napszámossal, az 1787. évi szerint is csak összesen 6 alkalmazottal dolgozott. Az 1788. évi kimutatásból kitűnőleg manufaktúráját megszüntette, és visszament Bécsbe. A kincstártól hitelbe kapott nyersanyagért adós maradt.

88 Az 1785. évi gyárkimutatásban a fentieken kivül még három üzem szerepel. Közülük manufaktúrának azonban legfeljebb csak a 7 külföldi, segéddel dolgozó Leimer Antal-íéle bársony készítő üzem volt nevezhető, melynek évi termelése 2 800 rőf volt Ô 800 Ft értékben. Bogner Teréz, aki tafotát készített, 2 külföldi segéddel és 2 napszámossal, Áment Tamás pedig csupán 1 hazai segéddel dolgozott.

89 Weimer és Áment üzeme azonban 1787-re elérte a manufaktúra mértékét. I^eimer 10, Áment Tamás 15 alkalmazottal szerepel a kimutatásban. Bogner Teréz ekkor 5 alkalmazottal dolgozott. A következő évben Áment és Bogner csődbe került, csupán Reimer manufaktúrája maradt fenn, de ez is csak 5 munkást tudott foglalkoztatni. Áment Tamás a Valero-testvérekhez ment el segédnek.

90 A fenti mesterek egyébként nyersanyagukat 1785-ben a pesti sóhivataltól, 1787-ben Eszékről szerezték be.

91 Arra vonatkozólag, hogy honnan származtak, Herzog kivételével adataink nincsenek, minden valószínűség szerint Ausztriából vándoroltak be. Az is valószínű, hogy hazájukban a selyemgyártó céh tagjai voltak. Háza, telke vagy egyéb ingatlana Pesten egyiküknek sem volt, ez szintén jövevény voltukra utal. Az 1788. esztendő közepe táján alapította manufaktúráját Riegler János Prágából származó selyemfátyolgyártó, akit 1789. június 20-án 303.