Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

»eszközök. A nyersanyagot Eszékről és az ún. orsói selyemfonalat Roveredoból (Dél-Tirol) szerezték be. A gyártott áruk értéke évi 69 000 Ft. A személyzet: egy könyvelő, egy fonómester, 11 szövőmester, 23 segéd, 48 betanított női munkás, 9 napszámos, mind belföldiek. Azonkívül 41 belföldi fiútanuló és 56 belföldi tanulóleány. Összesen 190 fő. A szövőszékek száma 85, ebből 71-en selyemfátyolt, 14-en pedig egyéb selyemárut szőttek. Az árut helyben adták el.

64 Az 1788. augusztus 27-i kimutatás arról tanúskodik, hogy a Valeromanufaktúra termelésében az 1787—88-as évek folyamán hanyatlás állott be. A manufaktúra kapacitása ugyan nem lett kisebb, mert a szövőszékek száma 96-ra növekedett, a foglalkoztatott munkások száma azonban 1788-ban 184-re, s a termelés értéke pedig évi 32 000 Ft-ra csökkent. Az utóbbi tehát nem érte el az 1787, évi felét sem. A termelés csökkenését anyaghiány okozta, emiatt pl. 1787-ben a gyár négy hónapig nem dolgozott.

65 További részletes kimutatások ebből az időből sem a Valero-féle, sem egyéb manufaktúrákra vonatkozólag nem maradtak fenn. A Valeroféle manufaktúra termelése továbbra is pangott, 1789-ben 33 876, 1790-ben 28 868 Ft volt a gyártott áruk értéke.

66 A Valero-testvérek üzeme az 1787. esztendőt követő néhány nehéz év ellenére sem rendült meg. Az 1790-es években a termelés újból emelkedni kezdett. Ezt a körültekintő vezetés, a szakmai tudás mellett elsősorban a testvérek elég szilárd vagyoni helyzete tette lehetővé. A család vagyona pl. 1785-ben 43 155 Ft-ot tett ki,

67 1790-ben a két testvérnek összesen 4 háza volt (a terézvárosi 275, 276., 277., 278. sz. házak) a házakhoz tartozó 6686 négyszögöl telekkel, ezenkívül még külön 1946 négyszögölnyi telekkel együtt.

68 Mindez az állandóan bővülő gyár és gyári felszerelés mellett. A Valero-testvérek vagyona 1801-ben 106 819 Ft-ra rúgott.

69 ' A Valero-manufaktúra az országban és a Habsburg-birodalom területén is jó hírnévnek örvendett, azt lehet mondani, elérte a birodalom legjobb selyemgyárainak színvonalát. A gyártmányokat az ország határain kívül Bécsben és Nikolsburgban is szívesen megvették. A Valerotestvérek 1794. évi kincstári selyemhitelt kérő folyamodványához csatolt bizonyítványok tanúsága szerint a Valero-gyártmányok a legszebbek és legjobbak közé tartoztak a birodalom összes ilyen gyártmányai között (unter allen Waaren anderer Fabriken in ganzen k. k. Staaten). Még a bolognaival, a legjobb európai áruval is felvették a versenyt.

70 A Valero-manufaktúra tehát jól megalapozott, az akkori fejletlen magyar gazdasági viszonyok ellenére is fejlett, életerős vállalkozásnak bizonyult. Ifjú Bey winkler József a Valero-testvérekénél jóval kisebb manufaktúráját 1781-ben alapította. Az alapító személye itt is külföldi, a vállalkozáshoz szükséges vagyon közvetve szintén külföldi eredetű. Beywinkler a selyemgyártás tudományát és a szükséges tőkét családjából hozta magával, ugyanis legidősebb fia volt annak a Beywinkler József nevű, bécsi származású selyemgyártómesternek, aki kincstári támogatással 1777-ben Óbudán létesített selyemgyártó manufaktúrát. A fiú 1781-ig 301