Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

tartótanács a céheknek a manufaktúra megszüntetése tárgyában beadott kérelmét, mint alaptalant, el is utasította.

39 Bz a manufaktúra sem maradt fenn sokáig, mert a továbbiakban adatok nem maradtak fenn róla. Összegezve a kb. 1725-től 1780-ig terjedő korszak eredményeit, jól megmutatkoznak az ipari fejlődésnek Pesten, Budán és Óbudán jelentkező egykorú korlátai. Itathattunk két főúri kísérletet, amely főleg a céhek befolyása alatt álló városi tanács ellenállásán bukott meg. A helytartótanácstól, a kamarától kiindult kezdeményezések a tanács részvétlenségén, azonkívül a tőkehiány miatt szenvedtek hajótörést. Akadt két céhmester-vállalkozó és két kereskedő-vállalkozó, közülük csupán Okenfusz és Koppel tudott manufaktúrát alapítani, de ezek sem álltak fenn hosszabb ideig. A pesti Invalidus-házban létesített fabrika tulajdonképp katonai intézmény volt, nem a város gazdasági életéből táplálkozott. Állami támogatást, az osztrák gazdasági politika elképzeléseibe illő egyes iparágakkal kapcsolatos buzdításon kívül, egyetlen egy esetben sem tapasztalhattunk. A kereskedelmi és egyéb tőke hiánya, a céhes ipar aránylag alacsony fejlettségi foka, a bécsi kormánynak a magyar gazdasági fejlődést elnyomó politikája következtében Mária Terézia alatt tehát a manufaktúrák nem tudtak Pesten és Budán meggyökeresedni. Kivétel ez alól csupán a Pesten 1776-ban alakult Valeró-selyemmanufaktúra, s az Óbudán 1777-ben létesített Beywüikler—Höpfinger-féle selyemmanufaktúra. Azokról a gazdasági tényezőkről, amelyek e manufaktúrák kialakulását előmozdították, s magukról az üzemekről részletesen a II. József alatti fejlődés vizsgálatánál emlékezünk meg. E manufaktúrák működése ugyanis elsősorban a II. József-kori állapotokat jellemzi. A manufaktúrák fejlődése II. József alatt Azok a körülmények, amelyek a magyar, illetve a pesti és budai iparfejlődést, a manufaktúrák kialakulását befolyásolták, észrevehetően előnyösen megváltoztak II. József korára és II. József korában. Ezt részben a történeti fejlődés hozta magával. A magyar gazdasági fejlődést a bécsi gyarmati politika nem tudta teljesen megakadályozni, az a sok korlátozás ellenére is meghozta szerény eredményeit. A XVIII. század utolsó két évtizedében az iparfejlődés számára is kedvezőbb feltételek alakultak ki. A három város közül Pest erre az időre valóban az ország kereskedelmi központjává vált, az 1792. évi összeírás szerint az ország első kézműves városává is fejlődött.

40 Mindez megkönnyítette a vállalkozók terveit, s Budát, Pestet és Óbudát a kedvezőtlen körülmények ellenére is a lehetőségek városaivá tette. A bécsi gazdasági politika, amely Magyarországot agrár jellegű állammá, az osztrák ipar nyersanyagtermelő bázisává igyekezett fejleszteni, Mária Terézia uralkodásának végére és II. József korára akaratlanul is megérlelt bizonyos lehetőségeket Pest-Budán a manufaktúrák korlátozott mértékű kialakulására. Ez elsősorban a bécsi kormány által az osztrák selyemipar érdekében Magyarországon támogatott selyemtermeléssel kapcsolatban nyilvánult meg. Ismeretes, hogy Mária Terézia, 296