Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

hogy ezzel az érveléssel újabb mesterek felvételét gátolják meg.

18 Ilyen körülmények között Pesten és Budán nem vált lehetővé, hogy a céhmesterekből tőkével rendelkező vállalkozó réteg fejlődjön ki, amely a céhes és a háziipar alapján a tőkés ipar első kezdetleges képződményeit kialakíthatta volna. A nyugat-európai fejlődésben — amint említettük — ezek a céhmesterekből lett vállalkozók (Verleger, marchand-fabricant) a kereskedő-vállalkozók mellett hatalmas szerepet töltöttek be az ipar forradalmasításában.

19 Pest-Buda ipari fejlődése a XVIII. században nem tud felmutatni „Verlagssystem

"-et (azaz olyan kooperációt, amelyben a vállalkozó megrendelésére a mester még otthon dolgozik), sem ennek alapjául szolgáló vagy ebből kifejlődő, széleskörű háziipart. Ez a fejlődési szakasz a céhes ipar gyenge fejlettsége és a háziiparnak Pesten és Budán tapasztalható hiánya miatt úgyszólván teljesen kimaradt. Mindez nemcsak a manufaktúrák kialakulását akadályozta meg, hanem a manufaktúrák kifejlődésének is bizonyos jellegzetességet kölcsönzött. Nevezetesen azt, hogy a XVIII. század vége felé a nehéz viszonyok között mégis megjelenő manufaktúrák általában inkább e vállalkozások érettebb típusához, a koncentrált manufaktúrák válfajához tartoztak. Végül szólnunk kell pest-budai viszonylatban a XVIII. századi ipari fejlődés harmadik fontos tényezőjéről, a merkantilista állami ipartámogató politikának a szerepéről. Kifejtettük már azt, hogy ez Magyarországon negatív értelemben, a bécsi kormánynak a magyar gazdasági életet károsan érintő, az ipari fejlődést gúzsba kötő intézkedéseiben nyilvánult meg. A bécsi kormány, amikor francia, porosz minta alapján a birodalom ipari fejlesztését tűzte ki célul, azt az elvet vallotta, hogy Magyarországon az örökös tartományok ipara érdekében az ipart nem kell támogatni. Magyarország a nemesség adómentessége révén úgyis kevés hasznot hoz a kincstárnak, nem volna méltányos, ha a nagy terheket viselő örökös tartományok rovására támogatásban részesülne.

20 Ezek a törekvések, akárhogy is fogalmazták őket, lényegében Magyarország gyarmati jellegű kiszolgáltatottságát eredményezték. E politika értelmében a magyar ipar tőkés kezdeményei nem is részesültek úgyszólván semmilyen támogatásban sem, pedig az akkori körülmények között állami szubvenciók, privilégiumok nélkül manufaktúra még Ausztriában sem tudott fennmaradni. Ez a politika azonban, az örökös tartományok fejlődése érdekében, nem mindig volt teljesen elutasító, a magyar ipar fejlesztésétől teljesen elzárkózó. Olyan iparágaknak a fejlesztését, amelyek az örökös tartományok iparára nem voltak veszélyesek, vagy amelyek az osztrák ipar számára ipari nyersanyagokat, félkészgyártmányokat készítettek, vagy lehetővé tették a katonaság olcsóbb ellátását, megengedhetőnek tartották. Ezek közé tartoztak pl. a pamutfonal, kendervászon, vitorlavászon, lópokróc, szőnyeg készítése és elsősorban a selyemfonal gyártása.

21 Innen magyarázható részben azoknak a helytartótanácsi rendeleteknek a hangja, amelyek a bécsi elnyomó gazdasági politika ellenére is a magyar iparnak a fejlesztését, a közjó érdekét hangoztatták. Ezeket a rendeleteket, mivel az ipar fejlesztését elsősorban a szabad királyi városokban és a kamarai birtokokon szorgalmazták, Pest és Buda 290