Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

magisztrátusának is megküldték.

22 A helytartótanács gyakran érdeklődött a céhek, mesterek, legények száma, a készített iparcikkek mennyisége iránt. A városi magisztrátus e rendeletekre — amint majd látni fogjuk — nem nagy lelkesedéssel válaszolt.

23 A kormányzat a jóindulat hangoztatásán, a városok buzdításán kívül tényleges támogatást, segítséget az ipar fejlesztésére nem nyújtott. A bécsi kormánynak a magyar kormányszékek e rendeleteiben tükröződő elvi állásfoglalása azonban mégis komoly jelentőségű, mert a támogatás kilátásba helyezésével növelte a vállalkozási kedvet és bátorságot. B szerény lehetőségbe kapaszkodva hajtottak ki a század utolsó két évtizedében a pesti és budai manufaktúra-ipar első zsenge palántái. Bkkor az ipar fejlődését időlegesen egyéb kedvező körülmények is támogatták. A három legfontosabb tényezőn, tehát a megfelelő tőkefelhalmozódáson, az ipari fejlődés kellő mértékén és az ezek hiányait pótolgató állami ipartámogató politikán kívül az ipar tőkés fejlődéséhez a XVIII. században egyéb feltételek is szükségesek voltak. így pl. az egyes iparágak bőséges ellátása nyersanyaggal, jó közlekedés, megfelelő piaci lehetőségek, kellő munkaerő. Nem mellékes kérdés a helyi hatóság, így pl. a városi magisztrátus állásfoglalása sem. B tényezők szerepére majd az egyes manufaktúrák részletes ismertetésénél térünk ki. Az első kísérletek és kezdemények A XVIII. század 20-as éveitől kb. a II. József koráig terjedő korszakot az eddigiekben ismertetett körülmények miatt a manufaktúra fejlődése szempontjából csak a kísérletek korának nevezhetjük. Az előző korszak a török hódoltság gazdasági következményei miatt még annak sem vehető. A század első felében a bécsi kormánynak a magyar ipar fejlődésével kapcsolatban — amint már említettük — még nincs sem pozitív, sem negatív álláspontja. Bzzel szemben pl. a kormányszékek több esetben az iparfejlesztés modern elvét (háziipar, manufaktúra) támogatják és tudatában vannak a céhrendszer káros és elmaradott voltának is. Sajnos, a tervezgetéseken és javaslatokon túl ők sem igen jutottak.

24 Bnnek a pozitív elvi álláspontnak köszönhető, hogy 1725 végén helytartótanácsi rendelet érkezett Pestre és Budára is, amelyben a városokat manufaktúrák felállítására hívták fel. A céhek befolyása alatt levő városi magisztrátus azonban mindkét városban ellenezte a manufaktúrákat. Pest szegénységére, terméketlen határára, nyersanyaghiányra hivatkozott, Buda szintén a nyersanyaghiánnyal indokolta elutasító álláspontját, hozzátéve azt, hogy Budán elegendő iparos van, gyárakra nincs szüksége a városnak.

25 A helytartótanács felhívása tehát eredménytelen maradt. A két város álláspontja a további évtizedekben sem változott. Az a néhány alapítási kísérlet, amelynek ennek ellenére a XVIII. század első felében mégis tanúi lehetünk, többnyire nem a városoktól, illetve nem azok iparos és kereskedő társadalmától indult ki. 19* 291