Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

NAGY ISTVÁN A manufaktúra-ipar kialakulása Fest »Budán A XVIII. század második felében Pest, Buda és Óbuda, közülük különösen Pest, már Magyarország gazdasági középpontjának tekinthető. A török uralom pusztításai és az azt követő gyarmati jellegű osztrák gazdasági elnyomás ellenére főleg Pesten jelentékeny kézműves ipar, élénk kereskedelem fejlődött ki, sőt a század vége felé, bár igen nehéz körülmények között, a három testvérvárosban a tőkés nagyipar akkori jellegzetes képviselői, a manufaktúrák, a fabrikák is megjelentek. Az európai nagyipar kialakulásának és fellendülésének korszaka a XVII. és a XVIII. század. Az ipari forradalomnak, a kézműves termelési keretek áttörésének legfontosabb feltétele, előzménye általában a vagyon, a pénztőke bizonyos mértékű felhalmozódása volt. A pénztőke, a gazdagság felhalmozásának forrása a középkor végén és az újkor elején döntő módon a kereskedelem. Az ipart a kereskedelemből származó tőke birtokában levő vállalkozók forradalmasították elsősorban.

1 A kézműves ipar igen fejlett fokán szintén kialakíthatott a céhmesterekből tőkével rendelkező vállalkozó réteget. K két vállalkozó réteg teremtette meg a XVII. és a XVIII. században a céhes ipar és a paraszti házüpar elemeiből a nagyipar első kezdetleges formáit, amelyekben a vállalkozó (Verleger, marchand-entrepreneur) megbízására a kézművesek, illetve a háziiparosok először még saját műhelyükben, otthonukban dolgoztak, kézműves keretek között, az áru eladásáról, esetleg a nyersanyag beszerzéséről, a termelés, az árut előállító munka bizonyos fokú megszervezéséről gondoskodott csak a vállalkozó. Az ipari termelés eme átalakulásának három fő jellemző vonása van: 1. a kooperáció, azaz különféle céhes, illetve háziipari foglalkozások együttműködése, 2. a munkamegosztás, a termelési folyamat fázisokra való bontása, amelynek értelmében a foglalkoztatott mester vagy háziiparos a termék elkészítésének csak egy fázisánál működött közre, 3. a specializálódás, azaz a munkamegosztás folytán az egyes részfeladatokat végző mester vagy háziiparos munkamódszerének kifinomodása. Mindez a termelőerők nagyobbfoku működésbe hozását és a termelékenység növekedését vonta maga után. Már ezeket a saját műhelyükben dolgozó kézműveseket és háziiparosokat összefogó vállalkozásokat is manufaktúráknak nevezték, legalábbis e vállalkozások legfejlettebb típusait. A fejlődés folyamán azonban a vállalkozó lassanként saját műhelyében, gyárában összpontosította alkalmazottait, s ezzel nemcsak a nyersanyag beszerzésénél, az áru eladásá285