Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth Andrásné Polónyi Nóra: Műszaki munkálatok Pest városában a XVIII. században = Wasserbauten und andere öffentliche Arbeiten der Stadt Pest im 18. Jahrhundert 241-283

teljes mértékben azonban csak pár évvel később bontakozott ki, amikor az újonnan létesített Szépészeti Bizottmány megoldást talált a Hülff-féle követelmények második, az állandó pénzügyi megalapozottságra vonatkozó részére. Degen működésének első évei azonban ennek ellenére is konkrét eredményeket hoztak. Az Üllői út építése sok tekintetben átmenetet alkot a XVIII. és .XIX. század útépítkezései között, részletesebb vizsgálata tehát már azért sem érdektelen, mert így fényt deríthetünk a századforduló első nagyobb pesti útépítkezésének részleteire, az új helyzettel kapcsolatos változásokra. Az Üllői út építése nem előre átgondolt, átfogó útépítési program keretében indult meg, hanem a munkálatokhoz a döntő lendületet — a korábbiakhoz hasonlóan — külső körülmény adta meg. Pest városa és Orczy László ugyanis — utóbbi egy telekvásárlásával kapcsolatban — szerződést kötöttek, amely egyrészt Orczyt kötelezte az Illéskút és az Üllői útból odavezető mellékutca rendbehozatalára, másrészt a várost az Üllői út kijavítására, illetőleg használható állapotba való hozatalára. Orczy, miután eleget tett kötelezettségének, 1801, február 21-én kérést nyújtott be a tanácshoz azzal, hogy most már a város is teljesítse igéretét s az Üllői utat haladéktalanul hozassa rendbe. A tanács a telekkönyvi hivatalhoz, majd a gazdasági bizottsághoz tette át a kérést azzal a meghagyással, hogy annak az alkalmas időjárás beköszöntével tegyenek eleget.

129 Az ügy intézése valóban szokatlanul simán és gyorsan folyt tovább. Az új mérnök, Degen, és Pistory telekkönyvvezető helyszíni megbeszélés után már július 10-én benyújtották tervüket a tanácsnak, amelyet onnan már a következő napon a kamarához terjesztettek fel. Degen az Üllői út újjáépítését az Egyszarvúhoz címzett vendéglőtől (Üllői út és Calvin tér sarok) az ún. Lmienhausig (Nagyvárad tér) tervezte, mégpedig két szakaszban. Az első szakasz az Egyszarvútól a Rákos árok hídjáig (Nagykörút), a második szakasz innen a Lmienhausig tartott. Az út iránya nagyjából a korábbi iránynak felelt meg, annál is inkább, mivel ekkor már pár ház is volt az útvonalon. Legfontosabb feladatnak tartotta az esővíznek, valamint a házakból kivezető szenyvíznek a levezetését. Degen terveiből kitűnik, hogy már akkor húzódott egy ilyen rendeltetésű árok, ez azonban állandóan eliszaposodott s tisztogatásra szorult. Degen szerint ennek megismétlődését csak úgy lehet elkerülni, ha az eddigi gyakorlattól eltérően az út mindkét oldalán kőburkolattal kirakott vízlevezető árkot létesítenek 2—2,5 öl szélességben. Az út szélességét a terv az Egyszarvú és a híd között 8 ölben szabta meg, azonban jelezte, hogy a második szakaszon a szélesség a 16 ölt is elérheti. Az Egyszarvútól a hídig terjedő szakaszt — ugyanúgy, ahogy ezt eddig is szokták — az árkokból kiásott földdel is sóderrel töltenék fel, középen 1, a szélén % láb magasságban. A terv szerint a feltöltést a hídtól a cédulaházig tartó szakaszon még az előbbinél magasabban kell elvégezni, mivel ott fennáll a futóhomok-veszély. Azon a ponton, ahol az Orczy-kert felől vezető út az Üllői útba torkollik, egy falazott csatornát (gemauerter Kanal) kell létesíteni, mert a csupán kikövezett árok a 265