Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth Andrásné Polónyi Nóra: Műszaki munkálatok Pest városában a XVIII. században = Wasserbauten und andere öffentliche Arbeiten der Stadt Pest im 18. Jahrhundert 241-283

köveit használták fel ez alkalommal is, mint eddig általában. A kövek szállítása azonban már ezen a kis szakaszon is oly nagy költséget emésztett fel, hogy a tervezett egész munkálat ily módon való elvégzése nem látszott keresztülvihetőnek.

122 Bzután a budai hegyekből, közelebbről a Gellérthegyből kitermelt kövekkel kísérleteztek, ami valóban jelentett bizonyos megtakarítást s a kő is szépnek, tartósnak bizonyult. A munka ilyetén folytatásához a helytartótanács is hozzájárult, s ezzel — úgy látszott — a pesti utak súlyos és évek óta vajúdó problémája végre megoldódott.

123 A valóságban azonban az ezután következő évek sem hoztak jelentősebb változást. Az új építkezési módszer, minden súlyos anyagi teher ellenére, sok esetben eredménytelennek bizonyult a pesti határ legnagyobb veszedelmével, a futóhomokkal szemben. A 80-as évekig még nem történt semmi komolyabb intézkedés a homok lekötésére, így az, különösen a külső területen — ahol emberi település nem állt útjában — zavartalanul pusztíthatta az utakat, árkokat, csatornákat egyaránt.

124 Az útépítés sikertelenségének másik oka az anyagi megalapozottság hiányában rejlett. A rendelkezésre álló pénzösszeg rendszerint még egyes részmunkálatok végrehajtásához sem volt elegendő. Sok esetben a tervbe vett építkezést ugyanezért már meg sem lehetett indítani, A félbemaradt utak azután óhatatlanul a futóhomok áldozatai lettek. Felsőbb helyen az útépítkezés ügyét csak lanyhán kezelték, s kellő eréllyel csak akkor léptek fel, amikor különleges érdekek fűződtek egyes munkálatok határidőre való elkészüléséhez. Kilátásban levő hadgyakorlat, közeledő országgyűlés — ezek voltak ilyen ad hoc alkalmak, amikor a kijelölt munkálatot hiánytalanul el kellett végezni, egyébként felsőbb szervek részéről szinte intézményes lanyhaságot lehetett tapasztalni.

125 Ez a helyzet a város vezetősége előtt világossá tette, hogy saját lábára kell állnia, ha el akar érni valamit. 1799-ben történt ez irányban döntő lépés, amikor Hülff Bálint, a város egykori tanácsnoka és polgármestere — akinek műszaki-gazdasági természetű elgondolásai, a városszépítés- és rendezés ügyében készített javaslatai már a Szépészeti Bizottmány keletkezése előtt is igen sok hasznot hajtottak a városnak — kifejtette, hogy addig nem lehet eredményre számítani, amíg megfelelő pénzalapról és megfelelő műszaki szakemberről nem történik gondoskodás. Hülff hangsúlyozta, hogy enélkül a legfontosabb, feltétlenül szükséges javításokat sem lehet rendszeresen elvégezni, nagyobb arányú munkálatra pedig gondolni sem lehet.

126 Javaslatának egyik része már 1800-ban meg is valósult, amikor a város állandó mérnöki állást szervezett.

127 Degen Jakab, Pest város első mérnöke 1801. március 31-én tette le a hivatalos esküt s ugyanezen év júliusában már be is nyújtotta tervezetét az Üllői út újjáépítésére vonatkozóan.

128 Pest útépítési ügyintézésében ezzel következett be a döntő fordulat. Degen munkássága új korszakot jelentett az építkezések méreteiben, az állandó szakszerű irányításban és a módszerek tökéletesedésében egyaránt. A fejlődés 264