Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth Andrásné Polónyi Nóra: Műszaki munkálatok Pest városában a XVIII. században = Wasserbauten und andere öffentliche Arbeiten der Stadt Pest im 18. Jahrhundert 241-283

csak részleges végrehajtásában is. Éppen ezért a század első feléből csupán kisebb jelentőségű útjavítási munkálatokról van tudomásunk, s Pest vonatkozásában sem más a helyzet. A szabad királyi városok belső útjaik gondozását, hídjaik, csatornáik karbantartását, építését saját hatáskörükben voltak kötelesek intézni. Pest városa ennek következtében elsősorban a fent említett országos kereskedelmi utaknak a városfal és a városhatár közé eső szakaszait volt köteles megépíteni, újjáépíteni és karbantartani.

114 A városhatáron túl az utak gondozása a megye kötelessége volt. Az 1723 után sorozatosan megismétlődő, azonban igen kevés gyakorlati eredménnyel járó helytartótanácsi rendeletek közül különlegesen jelentős volt az 1765. szeptember 5-én kiadott rendelet, amely újból, törvényes következmények terhe mellett, nyomatékosan hangsúlyozta a vámszedési kedvezménnyel rendelkező szervek útfenntartási kötelezettségét. Megismételte az egyes törvényhatóságok területén keresztülhaladó utak karbantartására vonatkozó korábbi intézkedéseket (utak, töltések méretei, útjelző táblák elhelyezése). Újszerű a rendelkezésnek azon része, amely az útfenntartásra kötelezetteket félévenként részletes jelentéstételre kötelezi a rendeletben megadott kérdőpontok alapján.

115 Ez lényegesen megkönnyítette a helytartótanács részéről történő ellenőrzést, s így nagymértékben előrehaladt, országos viszonylatban is, az úthálózat fejlődése. E jelentésekből az 1767 és 1780 közti időszakra vonatkozóan részletes tájékoztatást kapunk Pest város ily irányú tevékenységéről, annak történeti fejlődéséről, valamint a városi útkarbantartás anyagi vonatkozású kérdéseiről. A város ezeket a költségeket a befolyó adókból (incumbentia publica) fedezte, a telekkönyvvezető irányítása és felügyelete alatt. A vámjövedelmekből — elsősorban a Budával közös hídvámból — a belső utcajavításokat látták el. A munkálatok nagyobbrészt a négy főútvonal, valamint az ezeket a városfal mentén összekötő útvonal (a mai Kiskörút), kisebbrészt jelentéktelenebb mellékutak javítására terjedtek ki. Nagyobb méretű új út építése még ebben a korszakban sem szerepel a kimutatásokban. Általában félkilométeres szakaszok kerültek építés alá, bár többször találkozunk olyan adattal is, amely nagyobb arányú vállalkozásra utal. Ilyen volt például 1767-ben a Belső és Külső Soroksári útnak közel másfél kilométeres szakaszon való javítása. A beszámolókból megismerhetjük az útépítés technikai lefolyását is. Első fázisa az út két oldalán húzódó 5 láb széles árok kiásása volt, ezt követte a kiásott föld szétterítése és egyengetése magán az úttesten, majd az egyengetett úttest feltöltése sóderral, mintegy 1 lábnyi magasságban az út közepén, y

2 lábnyi magasságban az út két szélén.

116 Figyelemre méltó jelenség, hogy ugyanannak az útszakasznak kisebb-nagyobb méretű építéséről szóló jelentések az adott időszakban néha többször megismétlődtek. Ennek oka részben abban rejlett, hogy ezekben az években a munkálatokat sok esetben nem megfelelő szakértelemmel rendelkező technikusok irányították, az utak tehát nem felelhettek meg az egyre növekvő követelmé262