Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth Andrásné Polónyi Nóra: Műszaki munkálatok Pest városában a XVIII. században = Wasserbauten und andere öffentliche Arbeiten der Stadt Pest im 18. Jahrhundert 241-283

resztülment ügy végleges lezárása 1805 novemberében következett be, amidőn a Városerdő újból a város kezelésébe került vissza. A további szépítési munkálatokat már a város intézte, Weidinger városkapitánynak, a Szépészeti Bizottmány egyik tagjának irányítása mellett.

59 Az 1806 januárjában kiküldött bizottság elsősorban fásítási szempontból vizsgálta meg a ligetet, de a meglevő csatornára vonatkozóan is tett észrevételt. Véleménye szerint a csatorna kimélyítésére és kiszélesítésére kell törekedni, tekintettel arra, hogy a csatorna elsősorban vízlevezetési célból készült.

60 E javaslatok nyomán jöhetett létre a csatornának az az átépítése és új irányba való vezetése, amely a századeleji térképeken látszik. Eszerint a tóvá szélesített mocsárból északi és déli irányban két csatorna vezetett ki. Az északi csatorna a mai Váci út déli részén, az egykori kincstári téglaégető tere mellett torkollott a vizafogói csatornába. A déli csatorna Kőbánya irányába vezette le a vizet.

61 A munkálatok befejezése 1806 után, tehát nyilván a Szépészeti Bizottmány működésével kapcsolatban történt meg. * Pest város szerencsés földrajzi fekvésének kétségen kívül egyik fontos tényezője volt Duna melletti fekvése. A Dunának mint víziútnak és a pesti révnek jelentősége a város történetének egész folyamán megnyilvánult. A Dunának azonban a város életében nem csupán pozitív, a fejlődést előmozdító szerepe volt. Gyakori, pusztító áradásaival sok esetben károsan befolyásolta a fejlődést s nagy veszedelmet zúdított a lakosságra. Ugyanis a múlt században bekövetkezett Dunaszabályozásig a folyam Pest területén változatos mederben, szigeteket alkotva, zabolátlanul kanyargott.

62 A Margitszigettől délre a folyam fokozatosan keskenyedik, a Várhegy és a Gellérthegy tövében a többé-kevésbé sziklás altalajon egységes mederben folyik, melynek partjai itt kb. 300 méternyire vannak egymástól. A folyam e keskeny szakasza az Árpádok kora óta változatlan, s csupán néhány méterrel vált keskenyebbé a pesti töltés megépítése következtében. A Duna csupán a Gellérthegy alatt szabadul ki a hegységi szakaszból. A mai Boráros tér környékén régebben a Kopasz-zátony terült el; itt a folyam közel 1000 méter szélességben hömpölygött, régi ágaival szinte keresztül-kasul szeldesve a Kelenföld területét. Mélysége ennek megfelelően itt már csupán 2—3 méter között volt, a fentebbi szakasz 6 méteres mélységével szemben (a Margitsziget környékén a 10 métert is elérte). A Kopasz-zátony után a folyam újra két ágra szakadt, a jobb oldali budafoki és a bal oldali soroksári ágra. A két ág öleli körül a Csepel-szigetet. Ezek az ágak további elágazásra igen hajlamosak voltak, bennük zátonyok és szigetek képződtek. Ezek a zajló jég akadálytalan levonulását sok esetben meggátolták. 63 A jégtorlódás okozta téli árvizek, illetve az Alpok magas hegységei hóolvadásával és a nyári nagy esőzésekkel kapcsolatos un. „zöldárak" a város számára komoly veszedelmet jelentettek. Az ellenük 253