Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth Andrásné Polónyi Nóra: Műszaki munkálatok Pest városában a XVIII. században = Wasserbauten und andere öffentliche Arbeiten der Stadt Pest im 18. Jahrhundert 241-283

való védekezés a város lakosságának állandó komoly gondja volt. Az óvintézkedések kezdetben, de még a XVIII. század első felében is meglehetősen kezdetlegesek. Csupán a század második felében és vége felé van tudomásunk olyan munkálatokról, amelyek magasabb műszaki képzettséggel rendelkező szakemberek irányítása mellett korszerű módszerekkel mentek végbe. A feladat méretei azonban messze meghaladták azokat a lehetőségeket, amelyeket a kor szakmai ismeretei, anyagi bázisai biztosítani tudtak. B munkálatokba kétségkívül rengeteg költséget és munkát fektettek be, azonban ezekkel is csupán a kisebb fenyegető veszedelmeket, a pillanatnyilag jelentkező bajokat tudták elhárítani. Az így megszületett létesítmények a komoly nagy árvizek pusztításai ellen — mint amilyenek az 1775, 1789, 1799. éviek, vagy akár a legpusztítóbb 1838. évi árvíz voltak — nem tudtak védelmet nyújtani.

64 Bebizonyosodott tehát, hogy az árvízveszedelem ellen csupán a szabályozás módszerének alapvető megváltoztatásával lehet eredményesen küzdeni. B felismeréshez azonban hosszú, rengeteg kiadással, energiapocsékolással, csalódással kikövezett út vezetett, amelyen azonban megtermettek a szükséges tapasztalatok is. A XVIII. században végrehajtott Duna-szabályozási munkálatok Pest területén elsősorban töltések létesítésére szorítkoztak.

65 Feltehetően már a század első évtizedeiben építettek árvízvédelmi gátakat, ezek azonban — későbbi adataink szerint — csupán a pillanatnyi veszélyt elhárító, gyorsan létesített műtárgyak voltak. A jég ellen nem sokat használhattak, mivel 1742-ben már arról hallunk, hogy éppen ezért kőgátakat építettek.

66 Különösen veszélyes szakasz volt a Vizafogó és a Rákos patak torkolatának vidéke. Innen ugyanis árvíz esetén a víztömegek a délre fekvő szántóföldekre, ezeken át az ún. felső majorságokra (Rákóczi út— Majakovszkij utca—Nyugati pu.) és kertekre zúdultak. Éppen ez okból a városi tanács 1743. január 21-én tartott ülésén tartós, célnak megfelelő gátak építését határozta el ezen a szakaszon, amint erre az időjárás alkalmassá válik.

67 Két évvel később, 1745. március 20-án és június 14-én a gát építésének folytatását, sot meghosszabbítását rendelték el a halászkunyhók irányában (kb. a Margitsziget középpontjával szemben fekvő részig), a legutóbb pusztító jégárra való tekintettel. Ugyanekkor a fontosabb útszakaszokon kőhidak építését is elhatározták. 68 A töltések építése a század második felében nem folytatódott erősebb ütemben. A helytartótanács komoly gondot fordított — közgazdasági szempontokat figyelembe véve — a közlekedési hálózat rendbehozatalára, s ez irányú tevékenységének szerves része volt a vízszabályozás ügye is. 1765-től kezdve félévenkénti jelentéstételre kötelezte az e munkálatokban érdekelt törvényhatóságokat. B jelentésekből, amelyeket 1780-ig folyamatosan terjesztettek fel, tisztább kép tárul elénk a korszak pesti árvízvédelmi munkálataira vonatkozóan is. A szerviták majorja mellett (Nyugati pu.) egy kisebb méretű gát 254