Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth András: Pest közterhei és városgazdálkodása a visszafoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig = Die öffentlichen Lasten und der städtische Haushalt Pests in der Zeit von der Rückeroberung der Stadt bis zum Freiheitskrieg Rákóczis 213-240

jelöltje, Eschenbragger Fülöp, majd utána a privilegiális küzdelem élharcosa, a gazdag serfőző Proberger Jakab került a polgármesteri székbe.

21 A mentes évek azonban mégsem voltak minden izgalomtól mentesek. Sem a megye, sem a katonai szervek nem nyugodtak bele a két városnak adott kedvezménybe. A megye azért nem, mert a városokat terhelő több mint 150 porciót fel kellett osztania a megye egyéb egységei között. Jóllehet a mentesség elvileg 1693 végéig szólt, már 1691 elején el kellett hárítani az első porciókivetési kísérletet.

22 A mentesítés a következő évben még sikerült, azonban 1693-ban már nem. A teljesen törvénytelenül, egy évvel hamarább kivetett porció elengedését a város hiába kérte s hiába fogadta fegyveresen a polgárság a végrehajtó katonaságot,

23 ettől kezdve a porció állandó teherré, panaszok állandó okává vált. A számadáskönyvnek már említett hiánya miatt összegszerű adataink a porcióval — mint a többi adónemmel kapcsolatban is — rendkívül hiányosak. Annyit tudunk, hogy Budának ezekben az években 112, Pestnek 42 porciót kellett fizetnie. 1694 elején hajtották be az 1693 novembere és 1694 áprilisa közti fél évre esedékes 882 Ft 30 kr tartozást, amelynek egyhavi részlete 147 Ft 05 kr volt. Ugyanekkor még 165 Ft 1693. évi hátralékot is nyilvántartott a hadbiztosság. Súlyosbította a helyzetet az is, hogy a katonaság porció fejében ekkor nem fogadott el természetbeni lerovást, sőt: a pénzbeli szolgáltatáson felül természetbeni ellátást is követelt.

24 A város bizonyos adónemekre 1696-ban újabb mentességet kapott, ez a mentesség azonban — minden elszánt törekvés ellenére — a porcióra nem vonatkozott. Ezen a téren csupán az jelentett bizonyos könnyebbséget, hogy az udvari kamara 1697-ben Budán, Pozsonyban és Kassán „subdelegata commissio"-nak nevezett kamarai bizottságokat létesített, amelyeknek célja az volt, hogy az adókezelés a katonaság kezéből teljesen a polgári szervek kezére kerüljön.

25 A városok anyagi erősödésével azonos ütemben nőtt a porcióteher is. 1695 végén a féléves részlet már 918 Ft 88 kr-ra rúg. 1698-ban az egész évi tartozás (feltehetően a múlt évi hátralékkal együtt !) igen tekintélyes: 3100 forint s a porció kivetése is erre az összegre történik. 1699-re csökkenés észlelhető: a féléves összeg 823 forintot tesz ki. Általában a nyári fél évre szóló összeg mindig kevesebb, tekintettel arra, hogy a szüret volt a két város jövedelmének egyik fő forrása. így például 1698. április— novemberre a porció csupán 635 forint 65 dénár.

26 A porció beszedése — különösen a súlyosabban terhelt esztendőkben — nem történik minden nehézség nélkül. 1698-ban a választott polgárság elé került egy (nemzetiségi ellentéttől sem mentes) rágalmazási ügy, amelyben a tanácsot is pénzkezeléssel kapcsolatos vádak érték.

27 1699-ben bizonyos változás állt be a porcióbehajtás területén. Az uralkodó az ekkor már évi 4 millió forintra emelt porció 10%-át elengedte, azonban a maradványok behajtását megszigorította. Az erre vonatkozó július 25-i rendelet érdekes fényt vet az egész birodalom pénzügyigazgatásának helyzetére: rossz az adómorál, nincsenek megbízható nyilvántartások, ennek nyomán „qui solvit, premitur, qui non solvit, íomittitur". Szükséges tehát az örökös tartományok adórendszerének fo219