Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth András: Pest közterhei és városgazdálkodása a visszafoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig = Die öffentlichen Lasten und der städtische Haushalt Pests in der Zeit von der Rückeroberung der Stadt bis zum Freiheitskrieg Rákóczis 213-240

Tiltakozott az érsek borkereskedelmi tevékenysége ellen, mivel ebben a városi polgárság, közvetve tehát ismét a kamara érdekeinek sérelmét látta. Amikor azonban a budai polgárság azt kifogásolta, hogy a városban túlságosan sok egyházi személy telepedik meg, Werlein nem osztotta véleményüket. Számára ebben az esetben az volt a fontos, hogy az egyházi személyek, illetve jogi személyek is viseljék a városi ingatlan birtoklásával járó kamarai terheket.

10 Ezen a téren felfogása Pest fejlődését egészségtelenül befolyásolta. A város területén hatalmas ingatlanokat juttatott a ferenceseknek, szervitáknak, pálosoknak, dominikánusoknak. Ennek a telekpolitikának pár év múlva „káros" társadalmi következménye mutatkozott: a belterület hamar beépült, s a városra kivetett adókat viszonylag kisebb lélekszám viselte. A polgárságban ellenérzés született a nagy telektulajdonosokkal, így a szerzetesrendekkel szemben is. Pesten még 1700-ban is elutasította a tanács a pálosok majorság iránti kérését, s Budán 1701-ben csak az udvar erélyes közbelépése juttatta telekadományhoz a jezsuitákat. ll Werlein kritikus időszakban vette kezébe a felszabadított város és az ország központi területének igazgatását. Osztrák ember volt,

12 a magyarságban nem bízott, s a kamara érdekeit képviselte. „Denen Ungarn ist nimmermehr zu thrauen" — írta a Thököly-szabadságharc idején, s ez a gondolat vezette egész itteni működése folyamán. Amikor például hírét veszi, hogy Pilis megye alispánjává óhajtják kinevezni, ezt örömmel üdvözli, mivel ez véleménye szerint egy kevert német-magyar közigazgatás létrejöttét segítené elő.

13 E tulajdonságai adják meg működésének korlátait, s ugyanekkor ezekben rejlenek kormányzatának kétségtelen pozitívumai is. A szigorú kamarai'érdekvédelem egyúttal a kíméletlen katonai adópolitikával való szembehelyezkedést jelentette, de jelentette ugyanakkor a magyar egyházi nagybirtok restaurálási kísérletével való szembehelyezkedést is. Mindkét esetben elsősorban a kamarai érdekek védelme irányította felfogásának kialakulását. Józanul felismerte azt is, hogy az első években még korai lenne a városok szabad királyi városi privilégiummal való ellátása. Országos viszonylatban a legfontosabb bajokat a következőkben foglalta össze:

14 Bfiiííki-'. 1. a városok még nem kapták meg az ígért adómentességet, 2. a jobbágyság terhei súlyosak, az uradalmak néptelenek, 3. a tizedet nem lehet behajtani, 4. az osztrákoknak oly fontos állattenyésztés silány, 5. a kereskedelem pang, 6. a tőkebefektetéshez hiányzik a bizalom. A városok számára véleménye szerint a legfontosabb lenne a katonai befolyás alól való mentesítés; gazdasági fellendülés csak ezután képzelhető el. A kamarát mentesíteni akarta a városigazgatás anyagi terhei alól; ezért tartotta szükségesnek a városi szervezet kiépítését. Viszont minden lehetőt meg óhajtott tenni a városok anyagi helyzetének javítására és támogatta felsőbb helyen a városok adómentességi kérel216