Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Jankovich Miklós: Buda város keresztény tanácsa a török hódoltság korában = Der christliche Rat der Stadt Ofen (Buda) zur Zeit der Türkenherrschaft 147-159

A város keresztény lakossága az 1684. évi ostromot, úgy látszik, ha megfogyatkozva is, sok gyötrelem és szenvedés árán túlélte, erről az 1685. évi levél is tanúskodik. Az 1686. évi ostrom idején Cornaro velencei követ jelentéséből értesülünk róluk: „...ismertető jel megállapítását kérték azon célból, hogy a vár megrohanása után kíméletben részesíthetők legyenek".

29

További sorsukról mit sem tudunk, feltételezhető, hogy az elkeseredetten védekező törökök keresztényellenes gyűlöletének áldozatai lettek. Az 1685. évi levél tanúsága szerint a tanács és a törökök közti viszony — nyilván az 1684. évi események hatása alatt — már igen feszült volt. A tanács egy tagjának megcsonkításáról szóló hír, valamint a városkapu átadását célzó felajánlkozás is már egy olyan légkörben íródhatott, amely egy elkövetkezendő tragédiának veti előre árnyékát. Az események arra is mutatnak, hogy a törökök keresztényellenes gyűlölete elsősorban a katolikusok ellen irányult. Vetsey Mátyás budai protestáns pap túléli az ostromot, őt nem a törökök bántották, hanem a felszabadító császáriak törnek életére, akikkel szemben Bagossy Iyászló ezredes védelmezi meg.

30 A Vár bevételéről beszámoló és Európa-szerte különféle változatokban megjelenő híradások között hiába kutatunk a budai keresztények sorsára utaló adat után, csupán mintegy száz magyar és húsz német rab megszabadításáról számolnak be ezek is — a rab megjelölésükből ítélve — a Csonkatorony foglyai lehettek.

31 Szó esik a menekülő zsidókról, akiket a hajdúk a Vizirondellánál fogtak el,

32 ugyancsak megemlékeznek a cigányok csoportjáról is, ezekből mintegy harminc asszony esik a császáriak fogságába,

33 a keresztény lakosságról azonban nincsen már mit mondaniuk. A város régi hagyományait fenntartó tanácsa és keresztény lakossága együtt pusztul el Buda középkori emlékeit őrző falaival. Ennek a pusztulásnak bekövetkeztét egy későbbi eseménysorozat is valószínűsíti. A felszabadult város újból benépesül, a romokon új élet indul meg, amelynek irányítását egy új városi tanács veszi át; s 1689-ben feltűnik a város új pecsétje is, ennek képe azonban eltér az 1685-ben használt pecsététől. Budán ez időben a négy évvel korábban használt és a középkori városcímerrel díszített ősi pecsétet már nem ismerték.

34 A régi városi jelvények elhagyása semmi esetre sem tulajdonítható nemtörődömségnek, hanyagságnak, vagy akár a régi hagyományok lebecsülésének. Budának a királyi városokat megillető hajdani kiváltsága még él a nép emlékezetében, ennek újbóli elnyerésére törekszik a város újdonsült polgársága is. így kapóra jön János királynak váratlanul feltűnő és Szirmay István országbírói ítélőmester birtokában levő 1538. évi aranypecsétes kiváltságlevele, amely a város régi jogait és kiváltságait összefoglalta, bővítette és megerősítette. Szirmay felhasználja az új telepesek jóhiszeműségét és hiúságát, s 1692. október 25-én szerződést köt a tanácscsal, amelyben a kiváltságlevél átengedése fejében magának bőséges jutalmat biztosít.

35 A régi kiváltságok felélesztésének és elismertetésének ügye azonban nem ment olyan egyszerűen. Az ellenkirály oklevelének Bécsben nem sok hitele volt, a felszabadított országrészeken működő katonai igazgatás. 156