Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Jankovich Miklós: Buda város keresztény tanácsa a török hódoltság korában = Der christliche Rat der Stadt Ofen (Buda) zur Zeit der Türkenherrschaft 147-159

keltezés! évszámának sértetlen számjegyei a XVII. század 80-as éveire utalnak, a levél tartalmát figyelembe véve pedig ezt az időközt az 1680— S6-0S évekre szűkíthetjük. További útmutatásul szolgál a levélnek a kamarai adminisztrációhoz történt címzése is. Ezt az intézményt, amely az udvari kamarából nőtt ki mint a kincstári bevételek biztosítását szolgáló preventív szerv, az 1684-ben megindított és az ország felszabadítását célul kitűző hadműveleti előkészületekkel egyidejűleg szervezték meg. Az udvari kamara 1684. szeptember 12-én e célra Belchamps Károly vezetése alatt egy kamarai adminisztráció elnevezésű bizottságot rendel ki, ennek működését azonban —- mivel Budavár ostromát november 3-án abbahagyják — idoszerűtlensége miatt átmenetileg beszüntetik.

26 Az 1685. évi hadműveleteket Érsekújvárnak július hó első napjaiban megindított ostroma nyitja meg, augusztus 16-án történt elfoglalása után a felszabadítók kezére jut még az Esztergom, Vác, és Pest vonalához tartozó terület, amikor is Belchamps Károly, majd októbar 2-án Werlein János István lesz az adminisztráció vezetője. 1686-ban, Buda visszafoglalása után, az adminisztráció mint felügyelőség a kamara állandó budai kirendeltségeként működik. Buda város tanácsának levelét az említett évek valamelyikén, július 17-én keltezték, éspedig olyan esztendőben, amikor az adminisztráció már létezett, Buda viszont még török kézen volt. Az 1684-es esztendőt figyelmen kívül kell hagynunk, mert ez év július 17-én Budán ez intézményről mit sem tudhattak még, tekintve, hogy csak szeptember 12-én alakult meg. Nem írhatták a levelet 1686-ban sem, mert Buda ostroma június derekán már megkezdődött, a levélből viszont a császári seregek várható jöveteléről értesülünk. 1685. július 17-én Érsekújvárt már két hete ostromolják, ennek sikerétől függ a hadjárat további sorsa. A kamarai adminisztrációnak előző évi életrehívása érthető módon felcsigázza a felszabadulás után vágyódó budaiak reményét. Az 1685. évi hadjárat idején ide fordulnak panaszaikkal, innen várják megsegítésüket és ide továbbítják a vállalkozás sikerét előmozdító titkos értesüléseiket. Mi lett a törökkori Buda tanácsának és keresztény lakosságának sorsa? A kérdésre adandó válasz csak feltételezésekre támaszkodhat. A külváros illír lakossága, valószínűleg már az 1684. évi ostrom idején, elmenekült, lehetséges, hogy Csepel-szigetén húzódott meg. Buda visszavétele után jelentős számban itt találjuk az illíreket, s Budára csak egy részük települ vissza.

27 A várbeli keresztények sorsáról egy nyugaton napvilágot látott és a kudarcbafult budai ostrom eseményeit bíráló Rom bereue dein Geld nicht. . . című röpirat közléséből értesülünk.

28 Kifogásai között megemlíti, hogy jobb megoldás lett volna mindjárt az ostrom legelején kedvező feltételek mellett megegyezésre jutni és a Várnak megszerzését ily módon biztosítani, mert ezzel „sok ezer keresztény lakost lehetett volna megmenteni Buda várában, mert a törökök, miután látták a császári hadak támadásának véres komolyságát, rákényszerítették a keresztényeket, hogy a várfalakon és sáncokon saját véreik ellen harcoljanak, ha pedig a parancsnak ellenszegültek, lefejezték őket". 155