Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Jankovich Miklós: Buda város keresztény tanácsa a török hódoltság korában = Der christliche Rat der Stadt Ofen (Buda) zur Zeit der Türkenherrschaft 147-159

dést főképpen a budai keresztény egyházakról beszámoló források szemszögéből vizsgálja. A felsorolt XVI. századi források az itt élő keresztényeknek két csoportját említik, a katolikusokat, ezek többségükben raguzaiak és más olasz kereskedők, továbbá a lutheránus magyarokat; mindkét felekezet istentiszteleteit a várbeli Mária Magdolna-templomban tartotta. A katolikus olaszok a század fordulóján elhagyják az 1598. és 1602. évi ostromok által megviselt Várat, ugyanakkor erősen megcsappan a lutheránus magyar lakosság is, az utóbbit az 1605-ben Budán járt Bocatius János kassai bíró is megállapítja, amikor a magyar iskolásgyerekek számának megfogyatkozásáról és a lutheránus pap nyomoráról számol be. A XVII. századra vonatkozóan Gárdonyi sem sorol fel olyan adatokat, amelyek a kérdés tisztázásához hozzájárulnának. Kmlíti az Evlia Cselebi által Budán talált és a Váron kívül lakó keresztény vlachokat, és bebizonyítja, hogy azok katolikus illírek voltak. Szerinte a Buda viszszavételét megelőző években itt más keresztény nem lehetett, mint a Csonkatorony rabjai és a várbeli törököknek magyar, német és horvát nemzetiségű szolgái. * Feketének és Gárdonyinak az eddig ismert forrásanyagra támaszkodó megállapításai tehát kizárják annak lehetőségét, hogy Budán a XVII. század második felében jelentősebb keresztény lakosság ittlétével számolhassunk. Amikor az újabb kutatások eredményei, így elsősorban Buda város tanácsának tanulmányunk bevezető részében is említett levele ellentmond ezeknek a megállapításoknak, a kérdés tisztázása érdekében mindenekelőtt felül kell vizsgálnunk a rendelkezésre álló források adatait, valamint az azokból levont eddigi következtetéseket. Budán a katolikus lakosság jelenléte a XVI. század végéig — mint láttuk — biztonsággal kimutatható; soraiban magyarokat és jelentős számú olaszt találunk.

5 A budai olaszok által betöltött szerepre a közelmúltban előkerült és ez ideig ugyancsak ismeretlen levél vet fényt. Nagy Iván, a budai olaszok prefektusa 1557. január 16-án Budán keltezett és egy Gyulaffyhoz intézett levelében arról ad hírt, hogy a keresztény foglyok kiváltása érdekében a budai béggel és basával folytatott tárgyalásai kedvezően alakulnak, egyben beszámol a politikai eseményekről is.

6 A budai olaszok a török hódoltságot megelőző időkben a város kereskedelmi életében jelentős szerepet játszottak, ők a déli országokba irányuló áruforgalom lebonyolítói, várbeli szállásuknak Olasz utca elnevezése is tartós ittlakásuk emlékét őrzi. Nagy Iván említett szereplése is arra mutat, hogy üzleti tevékenységüket a török időkben is folytatták és összeköttetéseiket a török is igénybe vette. A budai olasz kolóniának különálló szereplése, valamint a prefektus címnek feltűnése azonban új megvilágításba helyezi a budai keresztény lakosság szervezeti viszonyait. Nem lehet kétséges, hogy a prefektusi tisztség — bár keresztény tölti be — nem azonos a gyaurok csoportja 149