Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Jankovich Miklós: Buda város keresztény tanácsa a török hódoltság korában = Der christliche Rat der Stadt Ofen (Buda) zur Zeit der Türkenherrschaft 147-159

vezetőjének, sem pedig Buda város bírájának tisztével, ez a beosztás inkább a görög keletiek kenézéhez, a cigányok vajdájához és a zsidók kethüdájához lehetett hasonló. A város bírói tiszte tehát ezek szerint nem azonosítható az egyes nemzetiségi vagy felekezeti csoportok vezetőinek tisztével, ennek ténye egyben vitathatóvá teszi Fekete Lajosnak azon megállapítását is, miszerint a törökkori városi élet és a középkori magyar autonóm élet között nem áll fenn kapcsolat. Köztudomású, hogy a török nem szorgalmazta a meghódolt lakosság igazgatási szervezetének a maga mintájára való átalakítását, a kérdést a maga hasznára egyszerűbben oldotta meg, csupán régi hatáskörétől fosztotta meg. B korban országszerte általánosan tapasztalt jelenség, hogy a behódolt lakosság vezetőinek hatásköre nem a hódítók hatalmából, hanem a magukat önként alárendelő, közös érdekű és közös veszedelmeknek kiszolgáltatott csoportok — falu vagy város — alkalmazkodásából adódott. Budán is ez lehetett a helyzet, a bírói tisztet továbbra is keresztények — valószínűleg katolikusok — viselték, nevük említésénél mindig a város bírájaként, nem pedig csoportok vezetőiként vagy prefektusként szerepelnek. Területi joghatóságuk kiterjedhetett továbbra is az egész város területére, függetlenül attól, hogy egyes csoportok annak alávetették-e magukat, vagy sem. Amennyiben a viszonyok megengedték, a tisztségviselés külsőségeiben is igyekeztek a régi formák szerint eljárni, ezt elsősorban a régi pecsétek használata is bizonyítja. A budai tanácsnak már említett levelét lezáró és szabad királyi város körirattal ellátott pecsétje nem csak annak bizonyítéka, hogy a régi pecsétet mind ez ideig megőrizték. A pecsét használata a jogfolytonosság dokumentálása, és egyben bizonyítéka annak is, hogy a magát katolikusnak nevező tanács — a keresztény jog és felfogás szerint — a középkorinak jogutódja. A pecsétek használatát e korban más hódolt városnál is megtaláljuk, ahol ennek a szándéknak megnyilvánulása ugyancsak kimutatható, így Pécs város tanácsa a XVI—XVII. század fordulóján Rátky Menyhértnek küldi „pöcsétes levelét", a már törökkorban készült pecsétet a középkorban használatos városi jelvények díszítik.

7 Ugyancsak kifejti ezt a törökök által megszállt Óbuda tanácsának a kamarához intézett 1608. évi levele, amikor a pecsétlenyomat mellé külön odaírják: „Hog mi királ ő felsége szabadosi voltunk ez peczetek bizonsagot teznek vala."

8 Ugyanezen pecsétnek egy kisebb változatát a városi tanácsnak egy 1656. évi levelén is megtaláljuk, a város címerét az Anjouk liliomos pajzsa és a lengyel sas díszíti, nem kétséges tehát, hogy Óbudán ez időben is a középkori királynéi város pecsétjét használták.

9 A felsorolt példák, de nem utolsósorban a budai tanácsnak említett levele is világos bizonyítéka annak, hogy a hódolt magyar városokban — így Budán is — a városi élet a középkorinak, ha gyakran csak külsőségeiben is, de folytatása volt és Buda keresztény lakosságának érdekeit, a többi hódolt városéhoz hasonlóan, egy városi tanács képviselte. Felmerül a kérdés, ha a város tanácsa Buda visszavételéig, fennállott, milyen összetételű volt az a lakosság, amelyet a tanács képviselt. 150