Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása = Le développement de l'usage du sceau de la ville de Buda 109-146

kelettel) és Lind i. m. XXX. old. 7. ábra (1492, Sigillum civitatis Pest . . . felirattal).] Ez utóbbinak ábrázolását vésték kőcímerként a pesti polgárok által felállított pastoforiumra a belvárosi templomban. 243 A záradék csak sigillo communitatis nostre-t említ, de ez nem jelenti azt, hogy nem kettőspecséttel volt megerősítve (1. 147. jegyzet). Sajnos, az oklevél eredetije a pozsonyi káptalan levéltárában már 1957 óta nem található (a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete 869/59—64. sz. értesítése szerint). 244 xv. század végi példa: 1475-ben kérik Budától, hogy pátensüket írja át és „sigilli nostri duplicitis [!] appensione communitas" adja ki. Ez meg is történt, a corroboratio szerint az oklevél pendentisque et autenticis [! ] sigilli nostri munimine volt megerősítve. (Oly. Ft. Zágrábi Érseki Levéltár 40. Priv.) 1412-ben egy 1370. évi oklevelét írja át a város, amely pendentis privilegialis sigilli nostri munimine volt megerősítve (Dl. 5866). 245 Ugyanez a pecsét van rányomva 1346-tól (Dl. 76807) egész a XVI. századig (1. pl. 1502 : Dl. 46582, 1514 : Dl. 22637. stb.) majd minden hártyára írt pátensre. A méret azonossága az oklevél hátán látható pecsétnyomon azt igazolja, hogy 1295-ben és 1326-ban (Dl. 2350) is már ezt használták. Az irodalomban azonban tévesen több változatban szerepel. (Vö.: Toldy i. m. 5 — 6. old., 2—4. kép.) Ez részben a régi primitív pecsétrajzok, részben Thallóczy L. hibája, aki egy hibás 1402. évi példányt rosszul közölt le (Arch. Ért. XII. 211). Az eredeti, 1402. június 25-i oklevél világosan azonos a többivel (Dl. 42776). v^Mollay i. m. 81. 247 A nagy pecsét használatáért mindenütt többet kellett fizetni. 248 Vö. : Kumorovitz L. B., A magyar királyi egyszerű és titkos pecsét használatának alakulása a középkorban. Klny. a Bécsi Magyar Történetkutató Intézet 1937. évi évkönyvéből. 249 Vö. 149. jegyzet. 250 1326 : Dl. 2350. — 1412-ben is még így említik: „minorique nostro sigillo solito". Dl. 5866. 251 Pl. már 1330-ban; Mon. Strig. III. köt. 158. 252 Még a XVI. században is (1514 : Dl. 22637). Mindig vörös viaszba nyomják, először 1326-ban (Dl. 2350). 253 Mollay i. m. 81. — Klain és gros néven különbözteti meg. 254 Mivel zömében a városok egymás közti érintkezésében kiadott okleveleken használták, lenyomataik nagy része külföldön található, és így egyelőre nem tudunk velük foglalkozni. 255 1514 : Dl. 22607. - L. még pl. 1503 : 21148. 256 1495 : Esztergomi Káptalan Magánlevéltára. 71.1. 14. Itt ugyan a pecsétet nem láttuk, de a minori sigillo civitatis nostre szövegű corroboratio, amely a titkos pecsétes oklevelekről ez időben hiányzik, a kispecsétre utal. 257 Lásd a 255. jegyzetben idézett okleveleket. 258 OL. Ft. Pozsony Város Levéltára. 4959.. 259 1447 : Uo. 4045, 1448 : 4161. 1459 : 4596. Méreteiről Dr. Gustav Gündisch nagyszebeni levéltáros szíves levele tájékoztatott, akinek ezért ezúton is hálás köszönetet mondunk. 260 1499 : OL. Ft. Kassa Város Levéltára. Schwartzenbach-gy. 800. 281 Huszár, Moneta Budensis . . . 7. sz. — Uő., A budai pénzverés ... II. t. 28. - CNH, II. 39. sz. 262 Huszár, Moneta Budensis ... — Uő., A budai pénzverés . . . 28—40. kép. 263 Uő., Moneta Budensis ... 1. kép. — Uő., A budai pénzverés ... II. t. 35. - CNH. II. 57. sz. 264 v. Berchem i. m. 100. kép. 265 A kőcímerek a Vármúzeum Kőtárában (Halászbástyái kiállítás). 266 Jankovich M. fedezte fel 1685-ös lenyomatát: Buda város keresztény tanácsa a török hódoltság korában. (Jelen kötetben. 147. kk.) Felhasználásának, engedélyezéséért ez úton is köszönetet mondunk. 267 Toldy i. m. 268 Podhradszky i. m. 790. kk. 142