Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása = Le développement de l'usage du sceau de la ville de Buda 109-146

Mindenesetre kétségtelen, hogy a magyar városi oklevéladás kialakulása nem sokkal előzhette meg a tatárjárást, így tehát az oklevélíró jegyzők bőven meríthettek már külföldi példákból. legkézenfekvőbb a dél-német, elsősorban osztrák hatás lenne, ezen a területen a városi pecsétes magánjogi írásbeliség dominál, az osztrák pecsétek ábrázolásai között is sok rokon a magyarral. Gyakori a várábrázolás, néha teljesen egyező formákat is találunk, bár osztrák hatás esetén feltétlenül több kéttornyú város pecsétünk lenne. Az oklevélformulák vizsgálatával akarunk választ adni erre a problémára. Nem kívánjuk e helyen feldolgozni a magyar városi diplomatika első korszakát, arra sem helyünk, sem lehetőségünk nincs. Mindössze néhány adalékkal kívánunk szolgálni a magyar városi oklevéladás első száz évének (XIII. század közepe—

XIV. század közepe) történetéhez. Városi okleveleink már első látásra igen egységes képet mutatnak. Akár a királyi okleveleknél, itt is három fő csoportot lehet megkülönböztetni: a függőpecsétes privilegiálist, a többnyire hátul rányomott pecsétes pátenset és a zárt okleveleket. Összehasonlíthatatlanul a legtöbb városi oklevél privilegiális, ami talán azzal magyarázható, hogy ezeket őrizték meg fontos tartalmút miatt leginkább. A függőpecsétes oklevelek majdnem kivétel nélkül

133 intitulatióval kezdődnek. Általában „Nos" vezeti be

134 és a megnevezett város bírája és esküdtjei, továbbá — Buda kivételével — a többi polgár nevében szól. Rendesen az esküdtek neveit is említik, de ez nem általános.

135 A protocollumhoz tartozó többi oklevélrész közül az invocatio és az alázatossági formula teljesen hiányzik. Az inseriptio sem törvényszerű. Önálló oklevélrészként csak néhány ünnepélyesebb fogalmazású oklevélnél találjuk meg,

136 másutt a promulgatióba foglalták (pl. memorie commendantes significamus, quibus expedit, presentium per tenorem

137

). Az inseriptio minden esetben általánosan szól az olvasóhoz. A salutatio ugyancsak ritkán önállóan.

138 Akár az önállóan használt adresset, ezt is csak néhány ünnepélyesebb formájú oklevélben találjuk meg. A contextus részei közül az arenga még az adresse és salutatiónál is ritkábban fordul elő. Ahol mégis megtaláljuk, ott az oklevél rendesen intitulatióval kezdődik, inscriptióval és salutatióval folytatódik, utána következik az írásbafoglalás szükségességét kifejező arenga.

139 Ebben az: esetben a promulgatióba való átmenetet általában a proinde szócska fejezi ki. A promulgatio minden oklevélnél megtalálható. Van úgy, hogy csak egy szócska fejezi ki (pl. significamus

140

), de többnyire az inscriptióval kapcsolják össze. Három főbb promulgatiós típusunk van. A legünnepélyesebb forma az, amely — arengás oklevélben mindig ezt használják — az ad universorum notitiam szavakkal kezdődik. Buda egyetlen arengás oklevelében így hangzik: ad universorum tam presentium, quam futurorum notitiam harum serié litterarum volumus pervenire. A többi, ehhez a típushoz tartozó formula csak szórendileg különbözik. A második a significamus típus. Legteljesebb formája: significamus quibus expedit universis presentium per tenorem.

141 Sokszor csak rövidebb formában szerepel, máskor szórendi változtatásokat hajtanak végre (universis,. 120