Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

positus iudicem suum quemcunque voluerit sive de villa eadem, sive de alia constituet, qui super omnibus causis in ipsa villa et dictis eivibus incidentibus auctoritate prepositi iudicandi habebit facultatem. Adicientes. . . ut cives dicte ville sex homines fidedignos dicto présentent preposito, qui si ab eodem merito acceptati fuerint, iidem cum iudice prepositi, in causis solummodo sanguinis vel ammissionis omnium bonorum assideant et cognoscant. . ."

139 Ez az oklevél első tekintetre elárulja, hogy kompromisszumról van szó. A király ugyan fenntartotta a prépost bírói joghatóságát, de nem támogatta olyan erélyesen, mint elődje 1213 körül. Ehelyett elismerte a polgárságnak azt a jogát, hogy a bíráskodásban maga is közreműködjön és a prépost által kinevezett bíró mellé hat ülnököt rendelt ki. A hat személy még a prépost, megerősítésétől függött, sőt a prépost alkalmatlanság esetén a személyeket fel is válthatta, közreműködésük azonban a nagyobb bűnügyek tárgyalásánál elengedhetetlen volt. Jellemzőnek kell tartanunk azt is, hogy a hat ülnök éppen a nagyobb ügyek tárgyalásánál vett részt, míg a kisebb jelentőségű perekről nincs szó az oklevélben. Az 1212-i immunitáshoz hasonlóan ez az oklevél is a nyugati hatások következtében előállott új helyzetet ismerte el. Itt azonban nem az egyházi intézmény megerősödéséről van már szó, hanem a polgárság megerősödéséről, amely saját jogszokásai szerint élt, és ennek a földesúri bíráskodáson belül is érvényt szerzett. Ettől az időponttól kezdve az óbudai prépost valóban az óbudai polgárság közreműködésével ítélkezett még akkor is, amikor 1355 után már csak a város egy része állott földesúri joghatósága alatt.

140 A városi fejlődés alakulását nyomozva, számunkra ebből az oklevélből a legfontosabb az, hogy Óbudán a XIII. sz. első felében olyan polgári elemek éltek, akik az immunitással rendelkező egyházi földesúrral szemben is ki tudták harcolni a bíráskodásban való részvételt. Ugyanennek a jelenségnek azonban a másik jellemző vonása az, hogy míg Nyugat-Európában ekkoriban már számos nagyváros volt, amely egyházi földesurával szemben teljes bírói szabadságot vívott ki magának, sőt Magyarországon is voltak már városok, amelyek saját város joggal rendelkeztek ebben az időben,

141 addig Óbuda a teljes önállóságot, a saját bíráskodást nem tudta elérni, meg kellett elégednie azzal, hogy csupán részt vehetett a polgárok közti nagyobb perek tárgyalásában. Nyilvánvaló, hogy a polgárság részéről a városi önkormányzatért a földesúri hatalom ellen vívott harc első fejezetét lezáró kompromisszum volt ez az 1243-i oklevél. Mert ez az állapot nem elégítette ki a polgárokat, s az 1355-i oklevél is rámutat arra, hogy a prépost és a polgárság között a viták továbbra is napirenden voltak.

142 A prépostnak adományozott immunitást a királyi székhely jelenléte is korlátozta. A királyi szálláshely nemcsak hogy nem szűnt meg a prépostnak adományozott városban, hanem ugyanakkor az új királyi székhely megépítése is megindult.

143 Igaz, ez a várépítés már tekintetbe vette a prépost privilégiumát és egyrészt a város beépített területén kívül épült fel, másrészt az igénybevett területért a király igen magas 3 Tanulmányok Budapest múltjából 33