Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

összegű — - évi egy aranymárka — bért fizetett a prépostnak földesúri joga elismerése fejében.

144 Az új királyi palota azonban ennek az elismerésnek ellenére is székhelyül szolgált. Rogeriustól tudjuk, hogy IV. Béla a nagyböjtöt szokta volt ott tölteni,

145 Kun Iyászló óbudai „continua residentia"-ról beszél,

146 III. Endre özvegye pedig Soproni Istvánt utasítja a vár karbantartására.

147 Nem változott meg a helyzet az első Anjouk korszakában sem, s így 1343-ig Óbudát kell az állandó királyi székhelynek tekintenünk. Mármost bármennyire is figyelembe vette a király a prépost előjogait, a király várnagya és a prépost közt a súrlódások elkerülhetetlenek voltak. Tudj uk pl., hogy 1315 előtt a várnagy maga szedette be a csöböradót a prépostnak adományozott területen, s amikor 1315-ben Károly Róbert kénytelen volt a prépost jogát a csöböradóra — az 1212-i privilégium alapján— elismerni, akkor is kikötötte, hogy az 1315. évi termésből még a várnagy szedhesse a csöbör adót, nehogy a királyi vár bor nélkül maradjon.

148 1355-ben arról értesülünk, hogy a révpénzt sem a prépost, hanem a királynéi várnagy szedette.

149 Ilyen és ehhez hasonló jelenségek állandóan korlátozták a prépost immunitásában biztosított jogok gyakorlását és rámutatnak arra, hogy a városfejlesztő elemek közül a királyi vár milyen nagy szerepet játszott a városnak a prépost számára történt eladományozása után is. A polgárság szemszögéből nézve a királyi székhely jelenléte az adott körülmények közt előnyös volt. Nemcsak azt akadályozta meg, hogy a város földesura teljesen érvényesítse előjogait a város polgárságának rovására, hanem bizonyos gazdasági előnyt jelentett továbbra is. A székhely állandósulásával a székhely körül csoportosuló előkelők számának is növekednie kellett, a külkereskedelem is nagyobb mértékben kereshette fel Óbudát. A XIII. sz. folyamán több olyan jelentős tanácskozásról tudunk, amely Óbudán zajlott le, s amely nyilvánvalóan kereskedelmi hasznot jelentett az óbudaiaknak, vagy az ott megforduló idegen kereskedőknek. A nyugati viszonyokat tekintve azonban a királyi székhely állandósulásának negatív vonásáról sem szabad megfeledkeznünk, s ez abban nyilvánult meg, hogy nem segítette elő a polgárság önkormányzatának növekedését, hanem csupán csökkentette a magánföldesúr hatalmának kiteljesedését. Kun Ivászló idejében még a polgárság átmeneti gazdasági terjeszkedésére is sor került, amikor a király e jellemző szavakkal : „forensibus nostris de Veteri Buda" nevezett óbudaiaknak adományozta Bánát.

150 Ezt az adományt a király — ismeretlen okból — visszavette ugyan, de a tényt még így is a polgárság gazdasági előretörésének kell tekintenünk. 1212-ben Óbuda tehát a királyi birtok városi fejlődésnek indult telepéből földesúri várossá lett. Míg a város fejlődésének első korszakában mindazokat a gazdasági és társadalmi erőket megtaláljuk, amelyek a középkori értelemben vett város kifejlődéséhez szükségesek voltak, addig az 1212-i eladományozás ennek a fejlődésnek ellentétes irányt adott. A város eladományozásával a király a további fejlődésnek legfontosabb kellékétől, az önkormányzat lehetőségétől fosztotta meg Óbudát. 34