Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Tóth András: Pest város lakosságának küzdelme az önkormányzatért, 1686-1705 = Kampf der Einwohnerschaft von Pest um die Selbstverwaltung, 1686-1705 103-138

vezését Kohlbacherre és a két pesti sótisztre hárította. Kohlbacherről megállapította, hogy azért óhajtották őt látni a bírói székben, mert véleményük szerint ő az egyetlen ember, aki sikerrel tudja szavát felemelni a katonai kihágások ellen, s akinek megvannak az útjai, hogy a legmagasabb körökig eljuttassa a polgárság panaszát. A német polgárok után 51 magyar polgár vall, lényegileg teljesen azonos módon. — A tanúvallomások alapján megállapítható, hogy Kohlbacher egy valóban meglevő politikai és gazdasági elégedetlenséget használt fel, amikor Proberger és a tanács ellen összeállította vádpontjait, azonban nem járt egyenes irton, amikor a polgárok aláírását nem a panaszirat teljes egészének ismertetésével gyűjtötte össze. Kohlbacher kihallgatása alkalmával nem tudott helytállni a felhozott vádak kérdésében. Egyedül Mosel tanácsi egyeduralmával, polgárságellenes szerepével kapcsolatban tartotta fent állításait. I,egjellemzőbb volt vallomásának a tanácstagok magatartását illető része : Sax esetében azt kifogásolta, hogy kabát és nyakkendő nélkül jár az utcán. Védekezésére (,,es seye Hung, modi") azt tanácstaghoz méltatlannak minősítette. Mosel syndicus komoly, elvi jellegű tanúvallomást tett. A kamarai igazgatóság iránti engedetlenséggel kapcsolatban megjegyezte, hogy a városnak más felettes hatóságai is vannak, mégpedig elsősorban a kamara. A számadásokkal kapcsolatban szerzett jogokra hivatkozott. A telekkönyvi szabálytalanságokat a „szükség törvényt bont" elvre hivatkozva igyekezett kivédeni : a telekkönyv pontatlan és hozzáférhetetlen, a telekhiány nyomasztó volt, ezért kellett szükségmegoldáshoz folyamodni. A közösségi érdekvédelem bizonyítására felsorolta az eltelt 12 év létesítményeit. (Ezt a felsorolását a bizottsági jelentés szóról szóra átvette.) Az adókivetésben a polgárság érdekeit a fertálymesterek képviselik ; a beszállásolásnál állandó a vis major s a bírónak vigyáznia kell, „dass er nicht mit dem Stockh zwischen den Ohren bekomme." Az írástudatlan Kalcher kamarást — a kamarai igazgatóság parancsára alkalmazták ; különben — mint igen jellemzően megemlíti — Proberger is írástudatlan volt, amikor 1687-ben kamarás lett. Természetesen külön kitér saját szerepére : számadásait nyilvánosság előtt és ellenőrzés mellett vezette. A syndicus tanácsbeli szerepét illetően a korabeli városigazgatási szakirodalomból vett idézetekkel bizonyítja, hogy ,,der Syndicus Kopf, Maul, Handt und Fuss bey dem gemainen Wesen ist". A kamarai bizottság összefoglaló jelentése megállapította, hogy a panaszirat összeállításakor „formahiba" történt : sokan másról tudtak s mást írtak alá, sokan nem sajátkezűleg írták alá és sokat feleségeik kényszerítettek az aláírásra. A polgárság túlnyomó többsége a panaszban foglaltakat nem támasztotta alá, a tanács ellen komoly kifogás nem merült fel. Mivel a bizottság időben és térben túl közelről szemlélte az eseményeket, nem láthatta meg az ellentétek mögött rejlő társadalmi erőket, a viszály végső okát ,,ex solo rancore, vindicata ambitione caeterisque hujusmodi passionibus", tehát csupán személyi jellegű indítékokból magyarázza. A tanács eddigi közérdekű működésének bizonyí123