Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten, 1686-1703 = Racy v Bude i v Peste, 1686-1703 57-101
A rácok számának a szaporodását a főként németekből álló pesti tanács nem nézte jó szemmel. Az első nyílt tiltakozásra az okot a rácok templomépítkezési ügye szolgáltatta. A pesti rácok 1695. április 7-én kérelmezték a császártól, hogy a török uralom alatt is általuk bírt, s most pusztán és az ellenségtől lerombolva álló templomukat ismét felépíthessék, 189 hogy istentiszteleteiket a régi szokás szerint megtarthassák. A pesti tanács, értesülve a rácok szándékáról, az udvari kamarához fordult. Elpanaszolta, hogy a város tele van mindenféle kálvinistákkal, rácokkal, törökökkel, s ezeknek a száma állandóan növekszik a német és a magyar polgárság rovására. S a budai kamarai administratio, melynek feladata lenne a német nemzet támogatása, nemcsak házakat ad el ezeknek az embereknek a tanács tudta nélkül és nemcsak olyan liberális ezekkel a rácokkal, hogy ahová ezek mutatnak, azt átengedi nekik, hanem még istentiszteleti helyet is engedélyezett nekik a városban. Mindebből feltételezhetően az következik, hogy ebből a városból idővel rác város lesz, s a magyar és a német polgárokat majd elűzik. S az a nép teszi ezt, amelyről köztudomású (weit und landkündig), hogy semmit sem épít, egy rossz lyukban húzza meg magát a föld alatt, s ez nemcsak dísztelenség, hanem ezzel is a német és a magyar polgárságot terhelik, mert a beszállásolt katonaság nem bírja ki ezeket a lyukakat és máshová száll. Csak a kereskedésen és az üzletelésen jár az eszük, akárcsak a zsidóknak. 19 * A városi tanács tiltakozása és panasza azonban hiábavaló volt, a kamarai administratio engedélyezte a rácoknak a templomépítést. 191 Egy év múlva a tanácsnak ismét alkalma nyílott a rácok ügyében tiltakozásra. Az okot ekkor az adta meg, hogy Csernovics patriarcha, mivel a szentendrei nagy tűzvész alkalmával háza és javai elégtek, az udvari kamarához és a budai kamarai administratióhoz fordult, hogy neki Pesten egy házat asszignáljanak, vagy pedig engedélyezzék, hogy a városon kívül, — a mai Józsefvárosban levő — Illés kútjánál (Illyna Voda) egy házacskát (domuncula) építsen. 192 Minden valószínűség szerint ez az a terület, amelyet Heuszler Donát 1695. augusztus 29-én kért az administratiótól, s amelyen állítólag régen királyi kéj lak vagy vadászház (Lust oder Jagdhaus) állott, s a romjai (alte gemäuer) még ekkor is megvoltak. 193 E területért mint bővizű helyért Pest városa is folyamodott, s 1696. április 15-én neki az udvari kamara használatra át is engedte. 194 Éppen ezért a pesti tanács 1696. november 28-án tiltakozott az administratiónál az ellen, hogy ezt a helyet Csernovicsnak átengedjék, s felhasználta az alkalmat egy nagy rácellenes kirohanásra. Ismeretes — írták —, hogy a patriarcha nemcsak a polgári terhektől akar mentesülni, hanem a város jurisdictiójába is bele akar majd avatkozni, és a rác polgárok hajlamosabbak lesznek majd az ő parancsának engedelmeskedni, mint a városi tanácsnak. Nemcsak az a félő, hogy ebből viszálykodás keletkezik, hanem hogy mivel a patriarchának nagy kísérete van, ennek tagjai is törekedni fognak a városba való bejutásra, s éberen figyelni fogják, hol vehetnének házat és a 273 polgári házhely nagy részét megvásárolnák. Pénzük révén elérték, hogy a városi tanács tiltakozása 89
