Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten, 1686-1703 = Racy v Bude i v Peste, 1686-1703 57-101

nemesek, akár nemtelenek, és bárminő nemzetiségűek". S a privilégiumlevél kimondja, hogy a rácok csak a város oltalmába vehetők fel, s hogy a polgárok közé csak római katolikus vallású személy vehető fel.

176 A privilégiumlevél 1705-ben érvénybe lépett, s a tabáni rácok számára új helyzetet teremtett ; de ennek vizsgálata már túlmenne tanulmányunk keretein. * Pesten a megtelepedő rácok a budaitól lényegesen eltérő helyzetet találtak. Nemcsak azért, mert — Pestnek nem lévén külvárosa — a rácoknak is megengedte a kamarai administratio a város falain belül való letelepedést, hanem főként azért, mert megfelelő feltételek — mesterség, kereskedés, ingatlan — birtokában a polgári jogokban is részesítették őket, közülük igen sokat felvettek a polgárság soraiba, s ennek a felvételnek —• legalábbis az általunk tárgyalt időszakban — nem volt vallási akadálya. 1692-ben a pesti bíró választáskor az egész polgárságot a szokott helyen összegyűjtötték és a szavazatokat a német, magyar és rác nemzettől beszedték (die Vota von solchen als teutschen, ungarischen und razischen nation ordentlich einsamblen).

177 A legtöbb szavazatot Heinrich Herold kapta, 37-et, ebből 21-et a rácok adtak le rá.

178 Az öt megválasztott tanácsnok közt volt egy rác is : Wesselini Miháry ; a fertálymesterek közé a rácok közül Mitrovitz Józsefet, választották, a magyar és német szószóló mellé rác szószólónak (Vormunder) Raab Mihályt.

179 A Pesten letelepedő rácok tehát új lakóhelyükön olyan feltétellel kezdhették meg életüket, amit a budai rácoknak évtizedes küzdelem után sem sikerült elérniük. Pest ennek ellenére sem vonzott magához olyan nagy számú rácot, vagy akár más telepest. Knnek oka a két város különböző helyzetében rejlik. Buda a felszabadító háborúk alatt éppúgy romhalmazzá vált, mint Pest, a felszabadulás után azonban azonnal az újszerzeményi területek igazgatási központja és egyúttal katonai erősség is lett. A központi helyzet, a bővebben adódó munkaalkalmak, a piaclehetőség, valamint a török idők alatt is művelt, bőven termő szőlők vonzották a telepeseket. Az administratio Budán a jobbakat telepítette le, Pestre csak az jutott, akinek Budán nem adtak házat, vagy aki mindenáron ide akart jönni. Pest szegény város volt, határa pusztaság, melynek termővé tétele nemzedékek feladata. Ami hajdan naggyá tette, a kereskedelem, most az országos pusztulás következtében — forgalom hiányában — pangott. Az ide telepedő új lakosokat nem várták gazdag lehetőségek, de mégis városba jöttek, fallal és bizonyos kiváltságokkal védett városba, melynek lakói nem földesúri megkötöttségek között élnek, hanem a kamara közvetlen igazgatása alatt. S a régi szabad királyi városi rang elnyerésének a lehetősége kárpótolhatta a kezdeti nyomorúságért a jövőjére gondoló új lakót. A török uralom alatt Pesten élt és a felszabadító háborúkat is átvészelő néhány rác mellé évente újabb és újabb rác családok költöztek 86