Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten, 1686-1703 = Racy v Bude i v Peste, 1686-1703 57-101

hogy a rácoknak adjon földet, legalább fele akkorát, mint a német polgároknak. Vegye védelmébe a rácokat mint a király alattvalóit és budai conciviseket a tanács indokolatlan túlkapásai ellen, hogy az adó ne terhelje őket tvílzottan, s hogy a saját bíráik ne csapják be őket. Domicsot és L,azarevicset, a tabáni rácok követeit pedig azzal bocsátotta iiaza az udvari kamara, hogy ezentúl a tabáni rácok az élvezendő kamarai protekcióért évi 300 forintot fizessenek az administratiónak. Ez utóbbi 1701. augusztus 3-án értesítette a budai tanácsot az udvari kamara döntéséről,

171 s ugyanaznap még két rendeletet adott ki. Az egyiket a budai telekkönyvi hivatalnak a földek kiosztásáról, ebben kimondja, hogy „minden rác, aki földet kap, kötelezze magát, hogy kitart mellette", s hogy mindazoknak, akik jelentkeznek, 1 és 1/2 hold szántót mérjenek ki a budai határban.

172 A másik rendeletet pedig, amely a rácok új Schutzgeldjéről, a július 1. óta esedékes 300 forint behajtásáról intézkedik, a budai Einnehmeramtnak küldte meg.

173 Ezzel a tabáni rácok számára nem éppen kedvező fordulattal zárult hát a nagy vita, mely egyik részről sem volt mentes az alaptalan vádaskodásoktól. A két vitatkozó fél érvelése és az udvari kamara döntése — egymás mellé állítva — híven tükrözi egyrészt a tabáni rácok helyzetét, másrészt a rácok kérdésében kialakult álláspontokat, s a különféle érdekek összeütközését. Alig zárult le a rácok és a tanács vitája, az előbbieknek újabb okuk támadt a panaszkodásra — a katonaság miatt. Pfefershoven budai várparancsnok megtiltott nekik mindenféle építkezést, még a javításokat is, s az udvari kamara intenciója ellenére a várbástyák füvetlenítését ingyen robotban végeztette velük.

173 1701 júniusában 482 napszámot kellett teljesíteniök. A várparancsnok a tabáni rácokat criminalis ügyekben — a királyi városok részére járó ins gladii nagy sérelmére — a városi hatóságtól elragadta és saját jurisdictiója alá vonta azzal az indokolással, hogy a határszéleken a rácok a katonai parancsnokoknak vannak alárendelve. Az administratio védelmére kelt a rácoknak, s bizonygatta, hogy különbséget kell tenni a határvidéken és a Budán lakó rácok között. Az előbbiek a nagyon sérelmezett contributio és egyéb szolgáltatások megkerülése végett a katonaság protekciója alá adták magukat —• végső romlására Bács megyének. A tabáni rácok azonban mint concivisek tökéletesen függetlenek a katonaságtól. Végül az administratio arra kéri az udvari kamarát, hogy a katonaság beavatkozási kísérletét akadályozza meg, hogy a rácok a kamarai védelem alatt nyugodtan megmaradhassanak, s ne kényszerüljenek innen elmenni.

175 A katonaság trílkapásai és törekvései ellen a kamara megvédte a tabáni rácokat. A kamarai védelmet azonban nem sokáig élvezték a rácok. 1703-ban Buda városa királyi privilégiumlevelet kapott, melynek értelmében a város visszakapta szabad királyi városi rangját, s amely szerint a város törvényhatóságának hatalma alá tartoznak ezentúl ,,a polgárok, lakosok és jövevények egyenként és összesen, mindazok, akik ott mesterségből, művészetből, kereskedésből vagy polgári telkükből élnek, akár 85